Minden nedves, nyirkos helyen megél a fehér fűzfa (Salix alba) - köznapi nevén a szomorú fűz -, amelynek kérgét a népi gyógyászat már ősidők óta használja.

Ismert fájdalom- és lázcsillapító, erősítő, vértisztító szer, főzetét belső vérzések, gyomor- és bélhurut, reuma, ízületi bán-talmak és hólyaggyulladás ellen is isszák. Használják a máj, a vese és a szív panaszainak enyhítésére.

Ötvenéves kor feletti férfiaknak azért is javasolt a fogyasztása, mert megelőzheti a szívinfarktus kialakulását. Ismeretes továbbá a féregűző és a maláriaellenes hatása, külsőleg pedig hatásos fagyott testrészek borogatására és aranyeres bántalmak kezelésére is.

Kínai orvosok már több ezer évvel ezelőtt is használták a fűzfakérget fájdalomcsillapításra, Nyugaton azonban e gyógyító hatást csak jóval később ismerték meg.

Az I. században a görög Dioszkoridész volt az első, aki a fűz jótékony hatását felismerte, egy évszázaddal később pedig a híres római orvost, Galenust is foglalkoztatta a növény gyógyító ereje.

A modern tudomány ugyancsak elismeri a fehér fűzfa lázcsillapító és összehúzó (adsztringens) hatását. Kérge ugyanis bőségesen tartalmaz szalicint (szalikozidot), szalikortint és más glikozidákat, csersavat, gyantát, oxalátot és enzimeket.

Nyugodtan nevezhetjük természetes aszpirinnek, illetve aszpirint helyettesítő szernek, a benne lévő szalicinból ugyanis a szervezetben szalicilsav képződik, alkalmazásakor azonban kevésbé jelentkeznek az ismert gyógyszer mellékhatásai.

Ismeretes, hogy az aszpirin - különösen, ha nagy dózisban adagolják -károsítja az emésztőrendszert (hányingert, hasmenést, vérzést, gyomorfekélyt okozhat), allergiás reakciót válthat ki, fülzúgáshoz, akár süketséghez is vezethet.

Kutatások bebizonyították, hogy az aszpirin jellegű, nem szteroid, gyulladásgátló vegyületek (angol rövidítéssel: NSAID) gátolják egyes prosztaglandinok (PG) képződését.

Mivel a prosztaglandinok kulcsfontosságú szerepet töltenek be az immunrendszer működésének szabályozásában, azok a vegyületek, amelyek megakadályozzák egyes PG-k szintézisét, képesek az immunválasz fokozására és a gyulladásgátlásra.

A fehérfűzfakéregben lévő szalicin - az aszpirintől (acetil-szalicilsavtól) eltérően - szelektíven hat: kutatások szerint a gyomorban és a bélben kevésbé blokkolja a prosztaglandinokat, így alkalmazásakor csak ritkán fordulhatnak elő enyhe gyomor- és bélpanaszok.

Áthaladva a gyomron és a beleken, a szalicin a májban átalakulva fejti ki jótékony hatását.

FIGYELEM!

Az ajánlott adagolást pontosan tartsuk meg, mert túlzott bevitele gyomorpanaszokat okozhat.

/forrás:vitaminklub.hu/