A krónikus fáradtság-szindróma hosszan tartó, súlyos, és korlátozottsággal járó fáradtságot jelent, melynek kiváltó oka a meglehetősen széleskörű kutatások ellenére egyelőre ismeretlen, pedig a becslések szerint, csak az Egyesült Államokban több mint 1 000 000 embert érint. 

Nemrégiben azonban néhány kutató arra a felfedezésre jutott, hogy azoknál az egyéneknél, akik krónikus fáradtság-szindrómában szenvednek, az agy egyik területe eltérő módon reagált, mint az egészségeseké, ami arra enged következtetni, hogy a betegség hátterében valamilyen biológiai tényező állhat.

A tanulmányban Elizabeth R. Unger, James F. Jones és Hao Tian, az amerikai Betegségellenőrző és Megelőző Központ (CDC) munkatársai, Andrew H. Miller és Daniel F. Drake az Emory Orvosi Egyetem részéről, valamint Giuseppe Pagnoni, a Modena Egyetem kutatója vettek részt. Tanulmányuk megvitatására a San Diegóban megrendezett konferencián került sor, ahol a szakemberek beszámoltak arról, hogy vizsgálataik során a krónikus fáradtság-szindrómában szenvedők agyában az úgynevezett bazális ganglionok alacsonyabb aktivitást mutattak a kontrollcsoporthoz képest. Ez a terület többek között a motoros aktivitásért és a motivációért felelős, ezért az itt jelentkező károsodások könnyen okozhatnak fáradtságot, ami magyarázatot adhat a mindeddig rejtélyesnek tűnő betegségre.

Amint arról dr. Unger beszámolt, munkatársaival azután kezdtek el felfigyelni a bazális ganglionok működésére, miután néhány korábbi, az Emory Egyetemen készült tanulmány kimutatta, hogy az alfa-interferonnal kezelt betegek gyakran panaszkodnak rendkívül erős fáradtságra. További kutatások arra is fényt derítettek, hogy a bazális ganglionok aktivitása is lecsökkent azoknál, akik ilyen immunterápiában részesültek, és mivel a betegek által tapasztalt fáradtság sok hasonlóságot mutatott a krónikus fáradtság-szindróma tüneteivel, Unger és munkatársai megpróbálták kideríteni, vajon mindebben milyen szerepe lehet a bazális ganglionoknak.

A kísérlet során 18 krónikus fáradtság-szindrómában szenvedő beteg és 41 egészséges egyén agyát figyelték meg MRI segítségével, miközben egy egyszerű kártyajátékot játszottak, mely során annak, aki eltalálta, hogy piros vagy fekete lapot húz, csekély összegű pénznyereményt ígértek. A győzelem illetve veszteség felismerése közben a szakemberek azt mérték meg, mennyi vér áramlott az illető bazális ganglionjaiba, és kiderült, hogy a krónikus fáradtságban szenvedőknél sokkal kisebb változás volt tapasztalható, mint az egészségeseknél, ráadásul minél erősebb volt valakinél a fáradtság mértéke, annál kisebb volt az adott agyterületen a változás.

Unger abban bízik, hogy a kutatási eredmények segítenek közelebb jutni a krónikus fáradtság-szindróma biológia hátteréhez, és ezáltal a betegek is több segítséghez juthatnak barátaik, munkatársaik, családtagjaik, sőt orvosaik részéről is.

napidoktor.hu