A gesztenye nem tartozik ételek közzé, melyeket minden nap eszünk, hiszen fogyasztása elsősorban az őszi és téli hónapokhoz kötődik. Ki ne szeretné a csikorgó hidegben a sült gesztenye zamatát és kellemes melegét, vagy a gesztenyepüréből készült finomságok különleges ízét?

           A gesztenye Kínában és Japánban őshonos, ezeken a területeken már sokkal ezelőtt ismerték és termesztették, mielőtt a mielőtt a rómaiak Európába hozták volna. Ázsiában a mai napig is rngeteg vadon élő szelídgesztenye fa létezik. A Kr. e. 1. Században a rómaiak előszeretettel termesztették a nagy szemű gesztenyéket, mivel megőrölték, és az így nyert lisztet keverték a gabonaliszthez. Ez az elegy rendkívül tépláló kenyerek sütésére szolgált.

Azonban a legjobb minőségü gesztenyét Kasztanumból (jelenleg Törökország része) szerezték be, ezére a növény latin neve (Castanea sativa) is ebből ered.

           A Bibliában egy vitatott említése van gesztenyefának, amikor Jákób a kútra helyezett faragott vesszőkkel igyekezett befolyásolni a kecskék és juhok parzását (1Móz 30,37-41). Egyes fordítások szerint Jákób gesztenye ágakat is használt, mások azonban manduláról, platánról, nyárfáról és nyírfáról beszélnek.

           A gesztenye népszerüsége a közepkorban is töretlen volt. A bevándorlók elvitték az amerikai kontinensre is, ahol szintén közkedvelté vált. De a volt Római Birodalom területén is megmaradt a termesztése. Az elbeszélések szrint egyszer egyszer Szicíliában az Etna kitörése 2000 éves gesztenyefát pusztított el.

           Az évszázadok során számos kultúrába épült be a gesztenye, mint jelkép. A korai kereszténységben egyes feljegyzések szerint az erkölcsösséget és tisztaságot jelentette. A japánoknál a sikert és a nehézséget egyaránt gesztenyével szimbolizálják, és elengedhetetlen része az újévi menünek. Olaszországban előzetesen borba ásztatott gesztenyét sütnek Szent Márton napján, míg Franciaországban édesség formájában a karácsonyi és újévi időszak egyik kedvenc csemegéjévé vált, mely hagyomány XIV. Lajos korari vezethető vissza.

           A gesztenye hazai történetéről annyit tudunk, hogy kb. Kr. u. 1200 körül kaphatta a ma ismert elnevezését, de egészen biztosan már sokkal korábban is ismerték a Kárpát-medencében. A geszteny szó valamelyik elő-ásziai szóból származhat, és egészen a 16. Szadadig kizárólag a szelídgesztenyét jelentette. A vadgesztenye csak ezután terjedt el, a két gesztenye elnevezélbeli szétválasztása pedig csak az 1800-as évek elején történt meg.

           A szelídgesztenye gyógyhatásáról meglehetősen keveset tudunk, bár a népgyógyászat elég kiterjedten alkalmazza különgéle betegségek kezelésére. A vedgesztenyéből viszont olyan kivonatot készítenek, melynek hatóanyagai jól a vénás megbetegedéseket, különös tekintettel a visszér betegségekre és a vénás keringési elégtelenségre.

Gombaölő hatás

           A szelídgesztenyéből olyan gombaölő anyagot sikerült kivonni, mely számos gombás megbetegedést okozó mikroorganizmust képes elpusztítani. Annak ellenére, hogy ez az anyag fehérje természetű, még viszonylag magasabb hőmérsékleteken is ( 40 ⁰C) megőrzi hatékonyságát. Ráadásul azt is igazolták, hogy képes gátolni az AIDS kórokozójának, a HIV vírusnak egyes enzimeit is. Ezek a felfedezések elsősorban a gyógyszergyártásban lehetnek hasznosak. Az nem ismet, hogy az gesztenye fogyasztásával milyen előnyös hatásokat gyakorolhat a szervezetre.

Csecsemőtáplálás 

           A szelídgesztenye nagyon sokféle aminosavat tartalmaz, melyből aztán a szervezetben felépólnek az fehérjék.

Csecsemőkorban ezen aminosavak legfőbb forrása a tej. Előfordulhat, hogy az anyatejet tehéntejjel kell pótolni, viszont a tejcukor-érzékenység következtében ez sok esetben nem járható út. Ilyenkor próbálkoznak szójatejjel vagy más megoldásokal. Kimutatták, hogy a gesztenyéből készített püré nagyszerűen pótolja a csecsemők számára szükséges aminosavakat, és viszonylag ritkán alakul ki vele szemben alergia.

Természetesen ez a megoldás a mai modern tápszerek ismeretében nem feltétlenül a legelsőként választandó, de minden esetre megfontolás tárgyát képezi.

Népgyógyászati felhasználás

           A nlpgyógyászatben a szelídgesztenye főzetét, köhogésre, megfázásra, valamint aszmára adják, míg a nyersen fogyasztott gesztenyével hasmenést kezelnek. Azonban ezeket a hatásokat tudományos módszerekkel nem bizonították. 

Dr. Gáspár Róbert