A méz a természet édes adománya, melyből több mint 300-félét készítenek a szorgos méhek. Ízük, hatásuk attól függ, hogy a bázisul szolgáló virágok milyen nektárral rendelkeznek. A méz gyógyító hatását már az ókori Egyiptomban is kihasználták, sebeket kezeltek vele, de Kleopátra is alkalmazta szépítőszerként. A tudomány azután szép lassan az összes méznek tulajdonított hatást igazolta – őseink nem tévedtek, a méz valóban aranyszínű csodaszer!

 Apiterápián a méhek termékének gyógyító célú felhasználását értjük.

 A méz szénhidráttartalma körülbelül 80-85 százalék, amit a benne lévő gyümölcs- és szőlőcukor tesz ki. Ezenkívül tartalmaz még fehérjéket, különböző szerves anyagokat, vitaminokat, ásványi anyagokat és természetes antibiotikumokat.

 Minél sötétebb a méz színe, annál több ásványi anyag van benne. Az emberi szervezet számára szükséges, 24 ásványi anyagból 22 jelen van a mézben.

 A méz édes ízének és kikristályosodásának mértéke a benne lévő szőlő- és gyümölcscukor arányától függ. Mivel a szőlőcukor igen gyorsan szívódik fel, kikristályosítja a mézet. A gyümölcscukor viszont, lassú felszívódásának köszönhetően, biztosítja a méz ízét. A napraforgóméz például nem olyan édes, mint az akácméz, és sokkal könnyebben is kristályosodik.

 A mézben sokféle vitamin megtalálható (B1, B2, B5, B6, C, M, P), ám mennyiségük meg sem közelíti a friss gyümölcsök vitamintartalmát. Sajátossága ellenben, hogy vitamintartalmából a tárolás során sem veszít, akár hét éven át is megőrzi vitaminjait.

Ahány méz, annyi hatás

Attól függően, hogy a méz milyen növényből készült, egészségtani hatásai is változnak. A leggyakoribb mézfajták az alábbi betegségek ellen válhatnak be:

akácméz: emésztési panaszok, erős köhögés ellen;

hársméz: álmatlanság, hörghurut ellen, görcsoldó hatású;

mantaméz: puffadás és epegörcs ellen, fájdalomcsillapító hatású, javítja az emésztést;

gesztenyeméz: étvágytalanság, vérszegénység és fürdővízbe téve a nemi szervek gyulladása ellen;

eukaliptuszméz: légúti panaszok ellen, féreghajtó hatású;

fenyőméz: húgyúti gyulladások ellen, vízhajtó hatású.

 Bizonyos betegségek – például cukorbetegség, a belső elválasztású mirigyek túlműködése, kóros elhízás, kórosan magas koleszterin, mézallergia, méhcsípés-allergia, gyomorsavtúltengés – fennállásakor ellenjavallott a méz fogyasztása.

 A népi gyógyászat szerint a méz erős nedvszívó képességű, így remekül alkalmazható gyermekek éjszakai ágybavizelése esetén. A hagyomány szerint, ha este egy kanál mézet adsz a gyereknek elalvás előtt, megúszod az éjszakai baleseteket.

 A mézet nem csupán belsőleg lehet alkalmazni. Mézalapú vegyületeket injekcióban is adnak be, de borogatásnak, pakolásnak, fürdővízbe téve, tehát külsőleg is javadra válhat.