Mi, magyarok naponta átlagosan 10 deka cukrot fogyasztunk, ami évente fejenként 35 kilogrammot tesz ki!

Mivel köztudottak a túlzott cukorfogyasztás egészségkockázatai, egyre nagyobb a kereslet a cukorpótlók, mesterséges édesítőszerek iránt.

Ezek a kereskedelmi forgalomban tabletták, porok, folyadékok formájában vásárolhatók meg. Népszerűségükhöz nemcsak az egészség-tudatosság, hanem a különféle súlycsökkentő diéták divatja is hozzájárul.

Egyre többen gondolják úgy, hogy az ún. fehér cukor (répacukor) fogyasztásával járó súlyfelesleg kialakulásának „elébe mehetnek” a különféle, alacsony szénhidrát- és kalóriatartalmú cukorhelyettesítőkkel (pl. szorbit, mannit, xilit, laktit, maltit) és mesterséges édesítőszerekkel (szacharin, ciklamát, aszpartám, aceszulfát-K, taumatin).

Ezért fogyasztják az édességre vágyók, de az elhízástól tartók, a fogyókúrázók és a cukorbetegek is előszeretettel ezeket az ínycsiklandó termékeket, illetve a velük készült diabetikus édességeket vagy ún. „light” üdítőitalokat.

Kényeztetjük az ínyünket, és félrevezetjük a szervezetünket?

Az, hogy az édesítőszerrel készült diétás, diabetikus élelmiszerek valóban energiaszegényebbek, mint a hagyományos fehér cukorral készültek, széles körben elterjedt tévhit – állítják egyre többen a táplálkozástudománnyal foglakozók közül. 

A cukorhelyettesítők, édesítőszerek fogyasztásának kockázataira egyre több dietetikus, sőt orvos is figyelmeztet. 

Vizsgálatok és a nyomukban írott tanulmányok sora hívja fel a laikus fogyasztók figyelmét: a répacukrot helyettesítő cukorpótlók, az élelmiszeriparban használt, édes ízt biztosító (adalék)anyagok ugyanazokat a betegségeket idézhetik elő – különösen az ezekre egyébként is hajlamos embereknél –, mint a halálos ellenséggé kikiáltott finomított fehér (répa)cukor. 

A mesterséges édesítőszerek némelyikéről, például a kukorica csutkájából előállított – elsősorban a nagyipari élelmiszergyártásban előszeretettel használt, kristályos vagy szirup formájú – fruktózról a kutatások kiderítették, hogy a zsírsejtek veszélyes növekedését idézi elő, mégpedig olyan létfontosságú szervek körül, mint a máj vagy a szív.

Rendszeres fogyasztása elhízáshoz, cukor- és szívbetegség korai kialakulásához vezethet – miközben szinte lehetetlen kiiktatni az életünkből.

A nagyipari gyártás során ugyanis megannyi ételbe (többek között például a virslibe, a mirelit tésztákba, pizzákba, az üdítőitalokba, a dzsúszokba, a szörpökbe, a salátaöntetekbe, a kekszekbe, a fagylaltokba) is „belekerül”.

Amikor tehát azt halljuk, hogy a túl sok cukor fogyasztásával az egészségünket kockáztatjuk, valójában nem csak a répacukorra kell gondolni. A cukorpótlókkal készült ételek és italok is növelik a szervezetünkbe kerülő szénhidrát- és kalóriamennyiséget, és ezzel egy sor szervi megbetegedést provokálhatnak.

A répacukrot helyettesítő cukorpótlók némelyikének fogyasztásakor például azzal is szembesülnünk kell, hogy – mint számos vizsgálat bizonyította – egyáltalán nem segítenek elkerülni a súlygyarapodást.

Sőt hosszabb távon kifejezetten hizlalnak, ráadásul előbb-utóbb szénhidrát-feldolgozási zavarral (inzulinrezisztenciával), a vérzsírszint növekedésével, majd az ezekhez a zavarokhoz társuló krónikus betegségek kockázatával is számolniuk kell azoknak, akik túlságosan sokat és rendszeresen fogyasztanak belőlük.    

Egyre szaporodnak ugyanis azok a tanulmányok, amelyek ugyanazokkal a betegségekkel hozzák összefüggésbe a cukorhelyettesítőket, amelyekért a cukrot szokás okolni. 

Ugyancsak vizsgálatok derítették ki, hogy a mesterséges édesítőszerek fogyasztása zavarja a szervezetnek a kalóriafelvételt szabályozó/gátló képességét, így hajlamosít a „túlevésre”.

Tudtad?

Cukorbetegeknek tilos, fogyókúrázóknak pedig ellenjavallott a répa-, a szőlőcukor, a malátacukor és a méz fogyasztása.

A cukorpótlók szénhidráttartalmát be kell számítani a cukorbeteg-diétába. Édesítő erejük 0,4–1-szeres a répacukoréhoz képest, így a hasonló édesítő hatás eléréséhez olykor kétszer annyi is szükséges belőlük.

A két legismertebb cukorhelyettesítő a fruktóz és a szorbit. A fruktóz, vagy más néven gyümölcscukor 30–50%-kal édesebb a répacukornál, naponta maximum 50 g fogyasztható belőle. A szorbit édesítőereje csupán a répacukor 30–50%-a, napi maximális adagja 30–50 g.

A cukorpótlók nagy mennyiségű fogyasztása hasmenést, haspuffadást idézhet elő.

Nézd meg a címkét, és számolj!

Bár mi, laikus és jóhiszemű fogyasztók nehezen tudjuk eldönteni, hogy a szakemberek vitájában kinek van igaza, legjobb, ha megpróbáljuk három „alapelvhez” tartani magunkat: legyünk tudatos fogyasztók; legyünk óvatosak; legyünk mértéktartók.

Ami a fogyasztói tudatosságot illeti, élelmiszer-vásárlásaink közben szánjunk időt arra, hogy alaposan áttanulmányozzuk a kész- és félkész termékek, édesítőszerek címkéjét: figyeljünk az energia- és szénhidráttartalomra és az adagolásra vonatkozó utasításra is. Ha egy élelmiszert édesítőszerrel, cukorpótlóval édesítettek, a szokásos feliratokon túl a címkén fel kell tüntetni ezek jelenlétét is.

Az óvatosság minden cukorféle minden formájának (a répacukornak, a cukorpótlóknak, az édesítőszert tartalmazó ételeknek stb.) az összmennyiségére vonatkozik: vagyis a többféle termékből származó, a szervezet számára megterhelő mennyiség „összeadódását” elkerülhetjük, ha – amikor csak lehet – a saját magunk készítjük az ételeinket.

Ami pedig a mértékletességet illeti: lehetőleg minél kevesebb üdítőitalt, szörpöt, édesített tejterméket, nagyiparilag előállított lekvárt, édességet fogyasszunk./forrás:otvenentul.hu  T.Puskás Ildikó c./