"Adjatok hálát mindenért, mert ez az Isten akarata a Krisztus által tihozzátok" (1Tesz 5,18). Ritkán találkozunk igazi optimistával, hát még akkor, ha 85 éves. Mózes és Józsué idejében élt egy ilyen ember: Káleb. Másokra is átragadó hite klasszikus példájává teszi az itt tárgyalt igazságoknak.

Tudtommal semmi negatívumot nem ír róla az Ige. Elég oka lett volna önsajnálatra, mégsem tette, még legmagasabb korában sem.

Az Istenbe vetett erős hit mellett jellemző volt rá a rendkívül pozitív magatartás, amit érdemes elfogadni. Ha mindenki így élne, évtizedünket optimistának neveznénk, nem depressziósnak.

Példás jellem

A Bibliában több száz jelentős ember nagy tetteiről olvasunk. De aki magasan fölöttük állt, az Istennek kevésbé ismert embere: Káleb. Mindenkinek engednie kellene, hogy ez az optimista beállítottságú ember magával ragadja. A Szentírás először akkor említi, amikor Izráel népe súlyos próba alatt volt.

Az Úr kihozta őket Egyiptomból, beszélt hozzájuk a Sínai hegyen és eljuttatta őket az ígéret földjének déli határáig. Hogy népét megbátorítsa, Isten azt parancsolta Mózesnek, hogy a 12 törzsből válasszon ki egy-egy kémet, akik átkutatják Kánaán földjét (4Móz 13,2).

A kegyes kém

Káleb 40 éves volt, törzsének egyik vezetője, amikor kiválasztották őt is a föld kikémlelésére. Az volt a megbízatása, hogy megismerje az ellenség erejét, a városok és erősségek helyzetét és a föld milyenségét. Jó munkát végzett.

Nemcsak hírt hozott barátjával Józsuéval együtt, hanem gyümölcsöket is arról a földről, köztük olyan óriási szőlőfürtöket, hogy egyet két férfinak kellett cipelnie egy rúdon.

Amikor megérkeztek, nagy embertömeg zsúfolódott köréjük. Káleb csodálkozott, hogy tízen rossz hírrel jöttek. Bár a föld termékeny volt, tej és méz folyt benne, azokra erősebb benyomást tett az ellenség ereje és létszáma.

Sajátságos, hogy a hitetlenség felnagyítja a problémákat és a segítséget egészen kicsinek láttatja. A 10 hitetlen kém így foglalta össze híradását az ország óriásairól:

"Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb az nálunk... olyanok voltunk a magunk szemében mint a sáskák, és az ő szemükben is olyanok voltunk" (4Móz 13,32-34).

Hogy milyen gyengítő a hitetlenség, azt ez a negatív híradás is mutatja. Saját képességüket lealacsonyítják, az ellenség fölényét pedig túlértékelik, miközben teljesen elfeledkeznek Isten hatalmáról és gondoskodásáról. Így csak negatív és nem reális eredményhez jutnak. Ezzel erősen korlátozzák Isten hatalmát a nép fölött, és kockára teszik a többiek életét.

Káleb felugrott és lecsendesítette a nép morgását Mózes ellen, így szólva: "Hadd menjünk fel elfoglalni a földet, bizonyosan legyőzzük azt... ha az Úr jót akar nekünk, bevisz minket arra a földre és ideadja nekünk azt a tejjel, mézzel folyó földet" (4Móz 14,8)

. Sajnos Izráel a többség negatív híradásának hitt, nem Káleb és Józsué hivő bizonyságának. Ezért nem vehették birtokba örökségüket, sőt még 40 éven át a pusztában kellett maradniuk.

Az akkor élő felnőttek közül csak Káleb és Józsué léphetett be 39 év múlva az ígéret földjére. A többiek hitetlenségük miatt meghaltak a pusztában.

Negyvenöt évvel később

Mikor végre eljött az ideje, hogy Izráel birtokba vehette Kánaán földjét, már a nép nagy vezetője, Mózes is halott volt. Utóda Józsué vezette be az új generációt az Istentől megígért földre.

A közhiedelemmel ellentétben nem volt könnyű a népet az "óriásoktól" megszabadítani.

Hat kemény harcos évbe telt, amíg a 12 törzs biztonságba került és saját településüket kialakíthatták. Józsué vezetése alatt Káleb aktív harcos volt még ezekben a nehéz években is.

A harcok végén, a pusztai vándorlást túlélő két ember egymás mellett haladt. Káleb emlékeztette régi barátját, Józsuét arra az ígéretre, amit Mózes 45 évvel korábban adott neki:

"Valóban ez a föld, amit talpad érintett, a te és gyermekeid öröksége lesz minden időkre, mert rendíthetetlenül ragaszkodtál az Úrhoz, az én Istenemhez. És íme lásd az Úr ígérete szerint életben tartott ez alatt a 45 év alatt, míg Izráel a pusztában vándorolt, így most 85 éves vagyok. Még ma is olyan erős vagyok, mint azon a napon, amikor Mózes elküldött, hogy harcoljak és ki- és bejárjak népem között.

Add meg hát nekem ezt a hegységet, amiről az Úr beszélt azon a napon, mert Te magad is hallottad, hogy ott Anák fiai vannak, nagy és erős városok. Talán velem lesz az Úr, hogy elűzzem őket, amint az Úr mondta" (Józs 14,9-12).

Káleb tudta, mikor ezt kérte, hogy a föld minden túlélő óriása ebbe a hegységbe menekült, de ez nem aggasztotta ezt a 85 éves embert. Bár ellenségei megerősített állásokban voltak, és a hegységet védelmül választották, ő mégis ezt mondta:

"Add nekem ezt a hegyet." Ő tudta, hogy Istennel legyőzi őket és így is történt. A Biblia nem ad hírt arról, hogy milyen idős volt Káleb amikor meghalt, de elgondolhatjuk, hogy sok évet élt az ő hegységében. Valószínűleg kitisztított magának egy helyet, ahonnan csodálatos kilátása nyílt a síkságra.

Káleb magatartásának a kulcsa

Ha valaki valaha is igazolhatta volna önsajnálatát, az Káleb volt. 39 éven át szenvedett a pusztában, mert mások vétkeztek. Lehetett volna örökre békétlen ember, egész idő alatt arra gondolva:

"Bárcsak ez a hitetlen nép Józsuéra és rám hallgatott volna, letelepedhettünk volna azon a földön, amikor még erőm teljességében voltam." Ahányszor homokvihar tombolt a pusztában, felelőssé tehette volna a hitetleneket.

Mégis érdekes, nincs feljegyezve róla egyetlen önsajnálkozó vagy elégedetlen szó sem. Gyermekeket nevelt fel az Úr szolgálatára. Éveken át egy célt tartott szem előtt, hogy lesz egy háza abban a csodálatos hegységben, amit 40 évesen látott.

Nem tudta, hogy fog ez megtörténni, de teljes bizalma volt Istenében, hogy Ő beváltja ígéretét. És bár 45 évig várnia kellett, végül nemcsak azt tapasztalta meg, hogy hű az Isten, hanem azt is, hogy túláradóan megáldotta őt! Nagyságának Igazi titkát az ragyogtatja fel, amit Isten róla mondott: "Káleb az én szolgám, akiben más szellem volt és változhatatlanul ragaszkodott hozzám" (4Móz 14,24). Itt az Ige a Szentlélekre utal, minden engedelmes és bizakodó hívó ember ismertetőjelére.

Legyünk biztosak benne: amint Káleb megőriztetett a depresszióktól, ez számunkra is lehetséges. Ha megtanuljuk lelki-szellemi próbáinkban az első leckét: "Adjatok hálát mindenért", akkor egészen mindegy megváltoznak-e életkörülményeink vagy nem, és ha számolunk Isten szabadításával, a depresszió soha többé nem fog legyőzni bennünket!

nicelife.hu