Én az uramat sohase szerettem. ínem es akartam hezza menni, de ők erőst nagy nemzetek voltak, mü erős szeények. íédesanyám s a testvéreim addig montak,mí reavettek és én elmentem utána,

Az emberemnek vót két fiú testvérje. Azok imán házasok vótak, a menyecskéik szépen őtöződtek. Gondoltam lesz nagy házunk, miféle. S ugye melyen a fiatal? Hallgat a szüleire, Én es hallgatta, férjhez mentem a emberemhezm de soha-soha nem szerette. Mikor  jött bé a házba, úgy éreztem, hogy egy nagy homályereszkedikreám, Mikor ment el, nekem jöff fel az áldott nap!

Imám három estendeje asszon vótam, s nem született gyermeke, nem született a sógorasszonkáimnak se. Filembe jutott, hogy nem esemlegetnek münket egyebkent, csak öster menyeknek. Nálunk a meddőknek mondják, hogyösterek Azt tartották, hogy amelyik asszonnak nem  ad gyermeket az Isen, annak valami erőst nagy bünnye van.Mikor én ezt meghallottam, mintha szüvembe egy nagy kést cágtak vóna.

Vot nekem egy jó kicsi komacskam, az asszonyával es erőst jót vóltunk. Jártuk egymás életjibe. Egy nap, mikor az emberem elment fuvarba, a komacskam odjaött nálunk. Mondom én neki:

Ne, édes komámuram, mit beszéllnek a faluba. Az Isten megfizeti, segéljen meg. Akkor a komám megsegélt. Akkor születetta fiam. Na vót ööm, apósómék akkora keresztelőt csinyáltak, mint egy lakodalom. Az emberem nem tudta száát esszefogni, ment végig a falun, minden kapu tetejin bérikolytott, hogy neki fia van, a embereket elől, hátul esszeszedte a korcsumába mind lerészegítette.

Tőt-múlt az üdő, s há nekem a filembe jutott hogy esent mit zuhatolnak a faluban az asszonyok. Azt beszélik, nem az emberemé a gyerek, Na, gondoltam én magamban: Álljatok csak meg!

Egyszerke esent úgy történyedett, hogy kettecskén maradtunk a komácskámval. Megpanaszkodtan neki: Ne, édes komámuram ,mit beszéllnek a faluba. Édes komámuram az Isten megfizeti, segéljen meg.

Akkora komácskám esent megsegélt, akkor született Trézsim.

Mi az uramval a gyermekeket erőst szépen felnöveltük. Nem vót soha semmi baj. Csak most,hogy elyen öreg letem, gyakracskán eszembe jut:

-Vajjon, ha meghalok, jobbja felől veszen-e a Jóisten? Erőst bízom a Jóisten irgalmában, mert én  egyébként erős jó, istenfélő aszon vótam, soha az igaz útról le nem tértem. Eppe csak ez a két vétkecském vót egész életemben. Erőst bízom, mert most csak számitsák meg!Az én két vétkecskémből hány lélek dicséri a Jóistent, Trézsimnek lett nyóc gyermeke,es azoknak a gyermekei..... Biztosan a jobbja felől veszen a Jóisten.

Higyjék meg, ezen a világon a legnagyobb dolog a szerelem.Ha nincs társad vagy szeretetlen társval kell élj, alyan, mintha örökké homályban vónál. Ha van kit szeress,s tégedet es szeretnek,magad virág vagy, s örökké süt reád a Nap.

/forrás:székely történetek/