Egy asszonynak volt két fia...
Sok mese kezdődik így. 'Egy asszonynak volt két fia'. Amikor az asszony
életet adott a két gyermeknek, még nem sejthette, hogy mennyire
különböző sors jut majd nekik osztályrészül...
Még nem
sejthette, hogy amikor ő öregen és elesetten egy kórházban tölt majd egy
karácsonyt, és a két fia eljön őt meglátogatni, az egyik majd öltönyben
és nyakkendőben, a jólfésültség nyilvánvaló jeleivel, pöffeszkedve és
hangosan jótékonykodva tüsténkedik majd az ágya körül - elnagyolt
mozdulatai közben legalább ötször megtaszítva a szomszédos beteg ágyát
-, míg másik fia a tanyán megszokott öltözékben, poros nadrágban és
csizmában, kalapját gyűrögetve áll majd, csillogó szemekkel nézve
édesanyját távolabbról, hogy engedje testvérét szerepelni.
Az
asszony akkor még nem sejthette, hogy miközben ő majd minden sejtjével
élvezi a műanyag tálkában behozott ünnepi vacsorát, az a fia, aki az
ételt hozta neki, rá sem néz majd, csak türelmetlenül dünnyög valamit
válaszul arra, ahogyan ő az ízeket dicséri, miközben másik fia már a
látványtól is jóllakik, ahogyan mosolyogva nézi idős édesanyja örömét.
Egy öregasszonynak volt két fia. Az egyiküknek 'jól felvitte az Isten a
dolgát', ahogyan mondani szokás, a másik ismerte Istent, Aki
megtanította őt a valódi szeretetre és a valódi puszikra. Egy asszonynak
volt két felnőtt fia. Ő mindkettőnek azt mondta a búcsúzásnál,
'kisfiam'. De az a fia, aki ennivalót hozott neki, elfordította a fejét,
ahogyan a búcsúzásnál megpuszilták egymást. A másik fia, akinek magának
is alig volt valamije, a látogatás alatt csak ritkán jutott szóhoz. De
hát sokszor megesik ez, a valódi Szeretet csendes. A valódi, cuppanós
puszi hangját viszont mindenki hallotta a kórteremben.
(megtörtént eset alapján)
Forrás: Ahogy érzed
Kommentáld!