Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (Jn 8,12)
Az éjszaka sötét volt, a holdat és a csillagokat felhők takarták el. Traktorommal a mezőn szántottam, még mielőtt a közelgő zivatar túl nedvessé tette volna a földet.
A felszántandó terület szabálytalan alakú volt. A traktor lámpái csak egy kis területet világítottak meg előttem, s egy-egy keskeny sávot kétoldalt. A mező kerületét követtem egyre szűkülő körökben.
A traktor fénye lehetővé tette, hogy az előző körömet kövessem, de nemsokára minden tájékozódást elvesztettem. Fogalmam sem volt, milyen irányba haladok.
Aztán felnéztem. Három mérföldre láttam egy rádióadó-torony négy piros lámpáját.
Tudtam, hogy ez az irány a dél. Amíg azt a fényt szem előtt tartottam, tudtam, hol vagyok, nem tévedhettem el.
Néha az életben is elveszítem az irányt. Rohanok, elfoglalom magam a megélhetéssel, a család eltartásával, a közösségem szolgálatával és sok egyéb feladattal.
Életünknek ezek a jó és szükséges részei úgy körbezárhatnak minket, hogy csak saját kis szűk körünket látjuk, ahogy én is a traktorommal.
De ahogy a toronyra nézve újra kiismertem magam a mezőn, felnézhetek Jézusra, aki életem irányát helyreállítja.
Imádság: Istenünk, köszönjük Jézust, világosságunkat és vezetőnket. Segíts, hogy az ő fényét kövessük. Ámen.
Hogyan tükrözi életem Krisztust a körülöttem élők számára?
Lloyd Kitching (Manitoba, Kanada)
IMÁDKOZZUNK A FÖLDMŰVESEKÉRT!
Kommentáld!