Egyik nap Coloradóból repültem vissza Atlantába. Előző nap mindig imádkozom azért a személyért, aki mellettem fog ülni a gépen. Ezért már tudom, hogy egy Isten által rendelt találkozás lesz. Minden, amit ezután tennem kell, csak annyi, hogy felteszek néhány kérdést, hogy lássam, miért ültette Isten azt a személyt mellém. Voltak emberek, akik elmondták, hogy átjelentkeztek erre az útra, hogy ezen a helyen ülhessenek.

Egy nő ült egy székkel arrébb, az üres széken közöttünk a dolgai voltak. Átpillantottam rá, és észrevettem egy DMB plakátot sok autogrammal. A DMB egy fiatalok körében népszerű együttes nevének a betűjele: ,,Dave Matthews Band". Megkérdeztem a nőtől, miről szól a plakát, erre elmondta, hogy előző este az együttes koncertjén volt Denverben. 70000 ember vett részt a koncerten. Micsoda tömeg! Imádkozz egy olyan napért, amikor 70000 ember jön össze egy istentiszteletre - és nemcsak akkor, ha Billy Graham érkezik a városba!

Amikor megkérdeztem, hogy jutott az autogramokhoz, azt válaszolta:

- Én disc-jockey vagyok Baltimore egyik rock-klubjában, így bemehettem a színfalak mögé.

Látszott, hogy nagyon büszke a szerzeményére. Miután egy ideig beszélgettünk, megkérdeztem tőle:

- Feltehetek önnek egy érdekes kérdést?

- Természetesen - felelte.

- Mit gondol, mit talál a másik oldalon, amikor meghal?

- Szeretem ezt a kérdést - válaszolta. -Lutheránusként nőttem fel, ezért hiszem, hogy létezik a mennyország és a pokol, de nemrég a reinkarnációval foglalkoztam.

Így aztán beszéltünk egy kicsit a reinkarnációról.

- A Biblia tehát, ami igaz, azt közli velünk, hogy létezik a menny és a pokol - állapítottam meg aztán. - Hova kerülne ön, ha meghalna?

- Ó, én feltétlenül a mennybe jutok - válaszolta magabiztosan.

- Honnan tudja ilyen biztosan?

- Onnan, hogy én jó ember vagyok - hangzott a válasz.

Megdöbbentő, mennyi gonoszság van a világon, pedig minden ember, akivel találkozom, olyan ,,jó ember".

- Isten adott nekünk egy mértéket - folytattam -, amely megmutatja, milyen jók vagyunk. Ez a mérték a Tízparancsolat. Nézzük meg, ön hogy felel meg ennek a mértéknek.

Izgatottan beleegyezett. Olyan volt, mint egy ,,Kérdezz-felelek!" játék, kíváncsi volt, tud-e a kérdésekre válaszolni.

- Hazudott-e már? - tettem fel az első kérdést.

- Igen.

- Akkor ön mi?

- Bűnös - felelte kissé arrogánsan, mintha büszke lenne rá.

- Nem - mondtam -, pontosabban mivé tette ez önt?

Hirtelen lehajtotta a fejét, nem akart rám nézni. A reakciója azt bizonyította, hogy Isten törvénye a szívünkbe van írva. Lehajtott fejjel mondta:

- Én nem akarom megmondani.

- Nyugodtan megmondhatja - biztattam -, én is megtettem.

- Hazuggá - felelte aztán.

- Lopott már? - kérdeztem tovább.

- Igen - válaszolta újra felemelt fejjel.

- Eszerint mi ön?

- Tolvaj.

- Megkívánt-e már valakit a szívében?

- Igen.

- Jézus azt mondta, az is paráznaságnak számít.

- Kiejtette már az Úr nevét hiába?

- Igen.

- Az istenkáromlás.

- Haragudott-e már valakire?

- Természetesen.

- Jézus azt mondta, az olyan, mintha megölt volna valakit. Tehát elismerte, hogy hazug, tolvaj, parázna, istenkáromló és gyilkos. Az ítélet napján tehát vétkesnek találtatik-e vagy sem?

Figyeld meg, én nem mondtam neki, hogy ő vétkes. Ő maga ismerte be a vétkeket. Így nem kerülök abba a helyzetbe, hogy az embereket megsértsem, amikor a Tízparancsolatot használom a bizonyságtételnél. A hitetlenek csak azt mondják ki, amit a szívük mélyén már régen tudnak.

- Vétkes lennék - válaszolta a lány.

- Eszerint ön hova kerülne? A mennybe vagy a pokolba?

- A pokolba.

Öt perc alatt a ,,jó emberből" olyan valaki lett, aki a pokolba kerül. De folytattam:

- Ha az ítélet napján nem azt az ítéletet hallaná, hogy ,,vétkes", hanem azt, hogy ,,nem vétkes", az nem jó hír lenne-e az őn számára?

- De, igen!

Ha az emberek ezen a ponton beismerik bűneiket, alig várják, hogy az örömhírről halljanak.

Így időt szakítottam arra, hogy beszéljek vele a bűnről, a keresztről és arról, hogy mit jelenthet Jézus vére az ő számára. Nagyon érdekelte, amikor a kereszt jelentőségéről beszéltem, mert már felismerte, milyen szükségben van. Ebben nincs rizikó! Sokszor, amikor megvalljuk hitünket, azonnal a válasszal akarjuk kezdeni (Jézussal), noha az emberek még a kérdést sem ismerik. Figyelj arra, hogy csak azután beszélj Jézusról, amikor az emberek felismerik, hogy sürgősen szükségük van Őrá. Csak azután értik meg, mit jelent Jézus kiontott vére. Ha én körbeszaladnék, és azt kiabálnám, hogy négy, négy, négy, azt hinnéd, megbolondultam. De ha előbb felteszem a kérdést, mennyi kettő meg kettő, azonnal értelmet nyer a négy. Előbb magyarázd el a problémát, aztán add meg a választ!

Az út végén elkérte a postai és az e-mail címem, hogy kapcsolatban maradhassunk. Amikor Atlantában kiszálltunk a gépből, szüksége volt útbaigazításra a következő gépéhez, segítettem neki. Búcsúzáskor megkérdezte:

- Megölelhetem?

Kezdetben idegenek, most már ismerősök! Én szeretettel elmondtam neki az igazságot anélkül, hogy a bűnt elhallgattam volna. Ő olyan hálás volt, és olyan jól érezte magát, hogy búcsúzóul meg akart ölelni.

Indulj el hitben, őszintén tégy bizonyságot, úgy járj el, mint Jézus, akkor Isten nagyobb dolgokat mutat neked, mint amilyet valaha is el tudsz képzelni!

Mark Cahill