Kicsi gyerekek gyakran félnek, ha sötét van. Ha le kell menni mondjuk a
pincébe szenet felhozni, kis lámpát vagy gyertyát kell vinni, hogy
lássunk.
Milyen jó, mikor a vödör szénnel, vagy mással ismét
világosságra érünk fel. Mindnyájan örülünk, ha körülöttünk világosság
van.
Egy gyertya csak kis fényt ad, mennyire örülünk azonban, ha
sötétben nekünk világit. A jó Isten tudja,hogy szeretjük a fényt,sőt
szükségünk van rá,ezért világító testeket teremtett. Egyik ilyen
fényforrás a Nap. Ha az égboltról süt ránk,örülünk.
Erős fényt
sugároz,azonkívül melegít is. Sokkal jobban tetszik nekünk,ha napsütés
van,mintha sötét,felhős az ég és esik az eső.
Egy komor esős napon,
betegen feküdt ágyában egy kislány. Nagy fájdalmai is voltak, ettől
olyan borús, szomorú lett a szíve,mint a kinti idő. Anyu sem ért rá vele
játszani, vagy valami szépet mesélni.
Egyszer csak csöngettek, egyik
barátnője jött el hozzá. Azonnal felderült a beteg kislány arca, amint
barátnőjét meglátta. Egy szép képeskönyvet mutatott neki és elmesélte
hozzá a történeteket is. Mindjárt jobban érezte magát.
A látogatás ennek
a beteg kislánynak olyan volt, mint egy kicsiny napsugár, a szívét
megörvendeztette.
Ti is lehettek ilyen kicsiny fénysugarak , fények
ebben a világban.
Kommentáld!