Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve.

Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban.

Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor "távol" voltatok, "közel" kerültetek a Krisztus vére által.

Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában.

Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és "békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek".

Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.

Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.

Ef 2,11-22.

EGY NAGY CSALÁD

Krisztus által van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.

(Ef 2,18)

Talán a legnagyobb áldás, amelyet a Csendes Percek olvasása nyomán kapok, az, hogy felfedeztem, milyen óriási a keresztyén közösség szerte a világon.

Gyakran, miután elolvasok egy, a föld másik felén élő hívő testvér által írt áhítatot, csak ülök megilletődve, arra gondolva, hogy azon a távoli helyen is van egy testvérem a Krisztusban.

Lenyűgöz a tudat, hogy Mennyei Atyánkban mindannyian egyek vagyunk, a bennünket elválasztó nagy távolság ellenére is. Alázattal köszönöm ezt az ajándékot, hogy szerte a világon a keresztyének millióihoz csatlakozhatok az adott nap imatémájában. 

Egyház alatt gyakran csupán a helyi gyülekezetünket, városunk, vagy felekezetünk testvéri közösségét értjük, holott az sokkal több ezeknél. Jézus tudta, hogy az emberek az evangéliumra éheznek mindenhol, amikor kiküldte a tanítványait, hogy hirdessék azt (Mt 28,19).

Igaz, hogy sok munka vár még ránk, de az is látható, hogy az evangélium mindenütt hirdettetik. 

Mindennap csatlakozom az áhítat imatémájához. És imádkozom az áhítat írójáért, aki testvérem a Krisztusban, bárhol is él.

Imádság: Istenünk, áraszd bőséges és túláradó áldásodat gyermekeidre szerte a világon. Ámen.

Az imádság összeköt minket Isten nagy családjával. 

Madeline Peterson (Nebraska, USA)