"Azt mondják, hogy régesrég találkozott néhány emberi tulajdonság és néhány érzelem.

Amikor az UNALOM harmadjára ásított, az ŐRÜLTSÉG azt javasolta: "Gyertek, bújócskázzunk"

Az ÁRMÁNY csodálkozva nézett, valamint a KÍVÁNCSISÁG nem tudta visszafogni magát, és megkérdezte:

"Bújócska? Az milyen?"

"Az egy játék, ahol én letakarom a szemem, elkezdek számolni egytől egy millióig, ez idő alatt ti elbújtok.

Amikor befejezem a számolást, elindulok megkeresni titeket" , magyarázta az ŐRÜLTSÉG.

A LELKESEDÉS elégedettségében táncolt, a BOLDOGSÁG pedig ugrált örömében, mert sikerült meggyőznie a KÉTELYT és a KÖZÖMBÖSSÉGET, akit nem érdekelt semmi.

De nem mindenki akart játszani.

Az IGAZSÁG nem akart elbújni. Miért? Mert végül úgy is mindig megtalálják.

A GŐG hülyeségnek tartotta ezt a játékot. Zavarta, hogy nem az ő ötlete volt.

A GYÁVASÁG és az ŐRÜLTSÉG elkezdett számolni. Az első aki elbújt, az a LUSTASÁG volt, aki, szokás szerint, elbújt az első kő mögé, amely útjába került.

Az IRIGYSÉG a DIADAL mögé rejtőzött, aki saját erejéből, felmászott a legmagasabb fára.

A NAGYLELKŰSÉG szinte el sem tudott bújni. Minden csodálatos helyet amit talált, átadta barátainak.

A kristály tó a SZÉPSÉGNEK volt jó, egy fa lombja pedig tökéletes volt a FÉLÉNKSÉGNEK.

Az üde szellő nagyszerű volt a SZABADSÁGNAK.

Végül, miután a NAGYLELKŰSÉG mindenkinek talált helyet, ő maga elbújt a napsugárba.

Vele ellentétben az ÖNZÉS már az elején talált magának egy nagyon jó helyet. Kényelmes volt, egyedül az övé.

A HAZUGSÁG a szivárvány mögé bújt, a SZENVEDÉLY és a VÁGY pedig a vulkánok legmélyén rejtőzött el.

Amikor az ŐRÜLTSÉG majdnem befejezte a számolást, a SZERELEM még nem talált helyet magának, mert már mindegyik foglalt volt.
Végül hirtelen meglátott egy rózsabokrot és elhatározta, hogy a virágok közé bújik.

"Egy millió!" , mondta az ŐRÜLTSÉG. És elkezdett keresgélni.

Az első akit megtalált a LUSTASÁG A SZENVEDÉLY és a VÁGY érezhető volt a vulkánok rezdülésében.

Akarata nélkül megtalálta az IRIGYSÉGET. És így egyből a DIADALT is.

Az ÖNZÉST nem kellett keresnie, előbújt magától.

A nagy keresésben az ŐRÜLTSÉG megszomjazott, így a tóhoz közeledve rátalált a SZÉPSÉGRE.

Így mindenkit megtalált.

A TEHETSÉG a fűben volt, a NYUGTALANSÁG egy sötét barlangban.

A HAZUGSÁG a szivárvány háta mögött.

Még a FELEDÉST is megtalálta, aki elfelejtette, hogy bújócskáznak.

Csak a SZERELMET nem találta meg.

Az ŐRÜLTSÉG mindenhol kereste őt, de sehol sem találta. Amikor már feladni készült a keresést, meglátta a rózsabokrot.

Megragadott egy botot és elkezdte mozgatni a bokor ágait. Egy fájdalmas kiáltás hallatszott. A tüskék megsebesítették a SZERELEM szemeit.

Az ŐRÜLTSÉG nem tudta mit tegyen, hogy bocsánatot kérjen. Sírt, imádkozott,könyörgött, bocsánatot kért és megígérte, hogy soha nem hagyja el a SZERELMET.

Azóta a SZERELEM vak és az ŐRÜLTSÉG mindig vele van.

Azóta mondják, hogy: "szeretni őrültség, de ha már szeretsz akkor legalább szeress őrülten. "