április 8.
EGYEDÜL CSAK NEKI
"És monda néki: Kelj föl, és menj el:
a te hited téged megtartott." Lukács 17,19
A dicsõítés elhangzott talán a
te életedben is, de igazán leborultál-e az Úr elõtt, igazán alárendelted-e
magad? Ez az ember megtette a három dolgot. "Egy pedig..." A történet végén
halljuk, amit egyedül neki mond az Úr: "Kelj föl és menj el: a te hited téged
megtartott." A többiek nem maradtak meg! Nem tudom, egészségesek maradtak-e vagy
sem. De hogy nem maradtak meg Isten és az örök élet számára, abban biztos
vagyok. Hány ember van, aki csendesheteken, konferenciákon nagy szóval mondta,
talán a gyülekezetben is, hogy mi történt vele. És hol vannak?! Egy nagy
ébredést éltünk végig ebben az országban. Százak, ezrek voltak valamikor nagy
hanggal, nagy szóval, nagy örömmel. Voltak emberek, akik régen templomba jártak,
Jézusról beszéltek. Hol vannak?! Ez nem a mi kérdésünk. Jézus az, Aki kérdez:
"Avagy nem tízen tisztultak-é meg? A kilence pedig hol van?" Így szeretném
mondani, nem kilence, kilencezer, kilencmillió! Egy tömeg, aki meggyógyult, és
nem maradt meg. Mindnyájan a bél poklosok között vagyunk, bûnös ember mindenki.
Az a kérdés, hogy az "egy" vagy-e, vagy a kilenc? Szeretném, ha feljebb néznénk,
és meglátnánk az Egyetlen-egyet, aki nem volt bélpoklos. Aki a legnagyobb
szenvedések közepette sem gondolt magára. Láthatsz embereket, akik a kilenc
közüliek. Talán kevesebbet, akik az egyek. De semmit nem segít rajtad, ha nem
látod meg az Egyetlenegyet! Õ tudta, hogy mi felé megy. Vállalta érted a
keresz-tet. Hadd mondjam, amit Naámánnak mondott a kis szolgálólány: Ha ma
szembekerülnél Vele, kétség nélkül meggyógyulnál.
Isten
áldása legyen az áhitatok olvasóin!
Kommentáld!