Hagyjad az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik. (Zsolt 37,5)
Nagyváradon a városközpontot felújítják.
Miközben a régi út felületét eltakarítják, hogy a felújítást végezhessék, az utat a környező épületek szintje alatt hagyták. Ezáltal a gyalogosoknak nehéz eljutni a bankokba, boltokba, vagy a piacokra az út mentén. Felmerült bennem, hogy lehetne az épületeket és az utat egy szintbe hozni.
Miközben az útfelújítási munkálatok folytatódnak, az emberek minden nap le-fel lépkednek az út és az épületek szintje között. A felfordulás és a gépek zaja közepette arra a napra várnak, amikor befejezik a munkát, kényelmesebb közlekedést biztosítva azután.
Ez az egyenetlen és problémás terület az izraeliták történetére emlékeztet, miután átkeltek a Vörös-tengeren.
Az engedetlenségük ellenére Isten átvezette őket a pusztán, és kihozta őket az ellenség kezéből.
Az élet útja nehéz és néha tele van kanyarokkal. Sokszor fel és le kell mennünk, vagy éppen jobbra és balra. Völgyeken megyünk keresztül, és hegyeket mászunk. Közben az Úr vigyáz ránk, és vezet minket, függetlenül attól, hogy naponta milyen útszakasszal találjuk szembe magunkat.
Istenünk, erősíts bennünket, és tölts el olyan reménységgel, amivel túljutunk az élet nehézségein. Ámen.
Kommentáld!