„…kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz.” (1Korinthus 1:10)
Ha komolyan gondolod, hogy helyre akarsz állítani egy tönkrement kapcsolatot, mielőtt a másik személlyel beszélnél, beszélj Istennel!
Ő meg tudja változtatni a másik ember szívét, a te szívedet vagy mindkettőtök szívét.
Csodálatos, hogy mennyire másképpen érzed magad, ha imádkoztál.
A konfliktusok gyakran a kielégítetlen szükségletekből erednek.
Valahányszor egy emberi lénytől várod, hogy elégítsen ki olyan szükséglelet, melyet csak Isten tud, nagy bajban vagy. „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? … Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem [Istentől] kéritek.” (Jakab 4:1-2 NIV).
Ahelyett, hogy Istenre tekintenénk, az emberekre tekintünk, és haragosak leszünk, ha cserbenhagynak minket.
Isten azt kérdezi: „Miért nem hozzám jössz először?” Tégy meg mindent azért, hogy négyszemközt tudj beszélni az illetővel!
Még akkor is, ha téged sértettek meg, Isten elvárja tőled, hogy te tedd meg az első lépést. „…menj el, békülj ki előbb atyádfiával…” (Máté 5:24).
Azt mondjuk: „majd az idő begyógyítja”. Nem feltétlenül! Időnként pontosan ez a hozzáállás okozza, hogy a sebek fekélyekké válnak.
Vedd kezedbe a helyzetet és csökkentsd a károkat! Ráadásul a keserűség csak árt Istennel való kapcsolatodnak, emiatt maradnak imáid megválaszolatlanok (ld. 1Péter 3:7).
Jób barátai emlékeztették őt: „Haragoddal csak magadnak ártasz…” (Jób 18:4 GNT).
Ne feledd, hogy az időzítés a legfontosabb. Ne akkor próbáld helyrehozni a kapcsolatot, ha fáradt vagy, sietsz, vagy ha megzavarhatnak. Ne vedd félvállról ezt a helyzetet! Az idő és energia, amit hajlandó vagy ráfordítani a helyreállításra, azt jelzik, mennyire értékes neked ez a kapcsolat.
Tehát olyankor fogj hozzá, amikor mindketten a legjobb formában vagytok! Azt mondod: „nem vagyok biztos benne, hogy képes vagyok rá”.
Dehogynem! „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.” (2Korinthus 5:18)
Kommentáld!