|
Egyszer
egy öreg indián úgy döntött, hogy meglátogatja a New Yorkban élő
barátját. Mikor odaért hozzá, a barát elvitte őt sétálni , hogy
bemutassa néki a számára oly szokatlan nagyvárosi életet. Sétálgatás
közben megtárgyalták egymás kisebb nagyobb dolgait, hiszen már rég nem
találkoztak.
A kölcsönösen örvendetes beszélgetés közepette egyszer csak
az öreg megállt s emigyen szólt.... Pszz... hallod....?......Mit?
Kérdezte kíváncsian a New Yorki, bár kicsit meglepődve, hiszen a reggeli
zajos város hangja mindent apró hangot elnyomott... Hát a tücsök
ciripelést!
Válaszolt szelíden. A barát kérdő tekintettel figyelt, s
gondolta magában... millió ember s rohanó kocsik sokaságának zajában
milyen tücsök hangot hallhat? Ám az indián csak kitartóan fülelt, s a
járda és az út rengetegében megbúvó bokrocska felé indult. Oda érve,
mosollyal az arcán mutatta, a kis levélkén pihenő bogaracskát.
A barát
csak bámult, s meglepetten kérdezte... hogy hogy csak te hallottad meg
őt s más nem?
Az öreg válasz helyett, kért egy kis apró pénzt tőle,
melyet készséggel adott sebtiben a barát, hiszen kíváncsisága ott izzott
minden porcikájában. Aztán feldobta a levegőbe őket... Csörömpölve
földet értek a maroknyi apró pénzek, s szerte szét gurultak az emberek
lábától hemzsegő járdán.
A körülöttük rohanó emberek hirtelen mind
megálltak, s a szétguruló aprópénzeket figyelték. Az öreg ezek után a
barátja szemébe nézett kedvesen, s így szólt... látod testvérem?
Mindenki azt hallja s látja meg ahol a tudatát s figyelmét tartja..
|
Kommentáld!