Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta ott állni anyját, és azt a tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: "Asszony, íme, a te fiad!" Azután így szólt a tanítványhoz: "Íme, a te anyád!" És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.Jn 19,25-27
EGYSZERŰ AJÁNDÉK
Jézus így szólt anyjához: "Asszony, íme, a te fiad!" (Jn 19,26)
Beba már régóta betegen feküdt. Legutóbbi napjai tele voltak folyamatos szenvedéssel és szomorúsággal férje, Roberto miatt, aki néhány hónapja meghalt.
Beba a demencia előrehaladott állapotában volt. Miközben memóriája és gondolkodása megromlott, tudatában volt annak, hogy a férje meghalt. Így hát elkezdett készülődni saját földi életének elengedésére.
Silvia, a lánya, egy napon ezt mondta Beba gondozójának: "Olyan mély szomorúságot látok anya szemében!" Ebben a pillanatban Beba szelíden becsukta a szemét. Szilvia megdöbbent. Számomra nyilvánvaló volt, hogy Beba azért hunyta be a szemét, hogy megkímélje Szilviát a szemében tükröződő fájdalomtól és bánattól. Időről időre, ha Szilvia édesanyja ágyához közeledett, Beba behunyta a szemét.
A szeretetnek micsoda különleges ajándéka rejlett Beba egyszerű cselekedetében! Mindez rádöbbentett arra, hogy senki sem lehet túl öreg, túl szegény, vagy túl beteg ahhoz, hogy szeretetet vagy kedvességet adjon. Gondoljunk csak Jézus Krisztusra! A keresztre szögezve, haldokolva még anyjára, Máriára és tanítványára, Jánosra gondolt! Még a legutolsó pillanatokban is talált rá módot, hogy másoknak adni tudjon.
Imádság: Urunk, világítsd meg gondolatainkat, s késztess bennünket az önzetlen cselekedetekre! Ámen.
Minden nap új lehetőség, hogy átéljük az adás örömét.
Rodolfo Míguez (Durazno, Uruguay)
IMÁDKOZZUNK A KRÓNIKUS BETEGEKÉRT ÉS GONDOZÓIKÉRT!
Kommentáld!