Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak.  Ő pedig így szólt hozzájuk: "Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé." Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. 32 Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban.  De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket.  Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.  De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: "Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár.  Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak."  Ő azonban így válaszolt nekik: "Ti adjatok nekik enni!" Mire ők ezt mondták neki: "Talán mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?"  Jézus azonban megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!" Amikor megnézték, így szóltak: "Öt kenyerünk van, meg két halunk." Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit egy-egy csoportba a zöld fűre.  Le is ültek százas és ötvenes csoportokban. Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.  Miután mind ettek, és jól is laktak,  összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt.  Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak.Mk 6,30-44.

ÉHES?

Tanítványai ezt mondták: "Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak." Jézus így válaszolt: "Ti adjatok nekik enni!" (Mk 6,36-37)

Voltunk már valaha igazán éhesek? Talán kihagytuk a reggelit, vagy az ebédet, s a következő étkezésre már úgy éreztük, éhen halunk, még remegtünk is. Most képzeljük el, mi van akkor, ha nem csillapíthatjuk ezt az éhséget. 

Néha természetesnek vesszük, hogy Isten ellát minket a "mindennapi kenyérrel", amit az Úr imájában kérünk. Még azt is gondolhatjuk, - hasonlóan a tanítványokhoz - hogy az éhesek elmehetnek, s vehetnek maguknak ennivalót, ha akarnak. Ám az esti hírek rámutatnak az igazságra. Az éhínség ugyanúgy része napjainknak, mint ahogy Jézus idejében volt. Még saját szomszédságunkban is - a kisvárosokban éppúgy, mint a nagyvárosokban, - vannak emberek akik szűkölködnek. 

Büszke vagyok rá, hogy gyülekezetünk ad otthont a helyi élelmiszersegély-központnak. Ebben a felekezetközi szolgálatban együtt dolgozunk, hogy enni adhassunk felebarátainknak. Azt tesszük, amit Jézus mondott: "Ti adjatok nekik enni!" 

Szeretném, ha mindig emlékeznénk Jézus szavaira: "Amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." (Mt 25,40)

Imádság: Urunk, nyisd meg szemünket, hogy észrevegyük az éhező embereket környezetünkben. Segíts, hogy gondoskodhassunk szükségben lévő felebarátainkról. Ámen.

Az éhezők közelebb vannak hozzánk, mint gondolnánk. 

William O. Palmer (Pennsylvania, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ÉHEZŐKÉRT!