Az Isten, aki szólt, sötétségből világosság ragyogjon fel, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben. 

(2 Kor 4, 6)

Minden embernek az istennélküliség éjszakájából kell világosságra jutnia. „A nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttük" (Ézs 9, 2). Tudatára kell ébrednünk annak, hogy az Istentől való eltávolodásnak milyen szörnyű éjszakájában élünk. A világosság első sugara azt az éjszakát mutatja meg nekünk, amelyben vagyunk. Amikor egy sötét szobába az ajtóhasadékon keresztül napsugár hatol be, az mutatja meg igazán, milyen sötétség van odabent. Így van ez a belső, lelki élettel is. Hány ember csak akkor ismeri fel addigi életének sötét és hiábavaló voltát, amikor az isteni bölcsesség első fénysugara bevilágítja lelkét.

Egy fiatalasszony, aki már régen elhunyt, leánykorában igen komoly keresztyén hatások alatt élt és ilyen körökben forgolódott. Ő maga is hívő leánynak tartotta magát és nem vette észre hogy még a lényeg hiányzik nála. Egy napon valami dologban az Úr megítélte és az ajándékul kapott isteni fény megvilágította előtte addigi életének teljes ürességét. Tusakodásokkal teli súlyos, sötét órák következtek. A következő napon ezt mondta valakinek: „Rájöttem, hogy csak csendes és passzív útitárs voltam Isten népe között, de nem aktív hívő. Magam sem gondoltam volna, hogy az ember ennyire meg tudja téveszteni önmagát."

- Egy fiatalember, aki most már áldott munkása Isten országának, komoly keresztyén légkörben nőtt fel. Elhatározta, hogy lelkész lesz. Mindenki, saját édesanyja is, hívő keresztyénnek tartotta őt. Ő maga sem jött rá ennek az ellenkezőjére. Egy igehirdetés hallgatása közben mintha hályog esett volna le a szeméről: „Nem vagy a helyes úton!" Csak ekkor jutott el odáig, hogy személyesen megragadja az üdvösséget s a bűnösből Isten gyermeke lett.

Isten gyakran megengedi, hogy külső életünkben először a sötétség uralkodjék. Minden más világosságot hagy kialudni, hogy az igazi napfény, a kegyelemnek az a fénye, amit Jézus hoz, végre felragyoghasson. Minden más csillagnak, mely addig életünkben fénylett, ki kell aludnia, hogy Jézus, az igaz hajnalcsillag ragyogjon fel. Az éjszakán keresztül így jut el az ember a világosságra, az ítéleten keresztül a kegyelemhez. - Csak ha világosságban jársz, segíthetsz el másokat is a világ Világosságához, Jézushoz.