14,28 Péter ekkor így szólt hozzá: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen." (Máté)
Amikor arról beszélek, hogy Péterhez hasonlóan lépj ki a csónakból, lehet, hogy elgondolkozol, vajon, mi lehet a te csónakod. A csónakod sokminden lehet. Mi a kényelem, biztonság és vigasz helye számodra? Lehet, hogy alapjában véve ez egy nyomorúságos hely, de már annyira kényelmesen befészkelődtél a saját nyomorodba, hogy már akkor sem tennél ellene semmit, ha módodban állna.
Lehet, hogy már teljesen hozzászoktál ahhoz, hogy rosszul működnek a dolgok. Az a szomorú, hogy a legtöbb ember behódol a félelemnek, és megrekednek életük egy bizonyos szintjén. Lehet, hogy a csónakod azokat az embereket jelenti, akiknek a jótetszését szeretnéd elnyerni, akik uralkodnak minden döntéseden, és akik magukhoz láncolják az életed. Ha valami tetszik nekik, megteszed, ha nem tetszik nekik, nem teszed meg.
Lehet, hogy annyira függsz az embereknek való tetszéstől, hogy megengeded, hogy mások irányítsák az életedet, és túlságosan félsz konfrontálódni valamint szembekerülni velük. A kis nyomorúságos csónakodban fogsz üldögélni, boldogtalanul életed hátralévő részében?
Vagy kész vagy azt mondani: „Elég volt, inkább kiszállok innen és szerencsét próbálok, minthogy tovább maradjak!”
Uram, szükségem van rá, hogy lássalak, és halljam a hangod az életem viharaiban. Segíts mindattól megszabadulnom, ami visszatart attól, hogy a Te tökéletes akaratodban járjak. Ámen.
Kommentáld!