Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint.
Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon. (1Korinthus15:3-4)
Most, hogy Krisztus feltámadását ünnepeljük, eszembe jut a kereszthalála. Az a péntek volt élete legfájdalmasabb, legkiábrándítóbb napja. Annyira szörnyű volt, hogy ezt megelőzően Jézus vérrel verejtékezett. Úgy nézett ki, hogy az ellenségei csúnyán elbántak vele.
De Istennek más terve volt! Pénteken sírba tették Jézust, ellenségei győzelmi ünnepet ültek, de aztán a vasárnap reggel valami mást hozott. A sír nem tudta Jézust visszatartani! A sötétség erői nem tudták megállítani! Harmadnapra kijött a sírból és azt mondta: „Halott voltam, de most már örökké élni fogok!”
Megfogalmazhatunk egy alapelvet, amit a feltámadás tanít nekünk: Isten mindig befejezi, amit elkezdett. Nem számít, milyen sötétnek néz ki a dolog, nem számít milyen hosszú ideje tart, nem számít hányan akarnak lenyomni, ha kitartasz a hitben, akkor Isten el fog vinni a péntekből a vasárnapba. Ő mindig elvégzi, amit elkezdett benned!
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy elvégzed, amit elkezdtél az életemben. Bízom Benned, és bármilyen sötétnek is tűnnek a dolgok, Te vagy számomra a remény ragyogó fénye. Köszönöm, hogy munkálkodsz a színfalak mögött, és átviszel engem ezen a helyzeten a győzelem helyére, életem minden területén! Jézus nevében. Ámen.
Joel Osteen
Kommentáld!