Élni annyi mint szeretni.

Szeretni látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasba szállni és felröpíteni, kinyílni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé olvadni - és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás.

Szeretni nem lehet hideg fejjel, fél szívvel, okosan, mert a szeretet olyan cselekvés, amely magában foglalja azt is, hogy őrültek vagyunk azért, akit szeretünk.

Magyarul hiszünk benne, hinni pedig kizárólag feltétel nélkül lehet, különben számítgatunk - jól vagy rosszul - egyre megy.

Ne számolj, ne kombinálj, csak TEDD.

Mit jelent igazán szeretni? Szeretni - feltétel nélkül. Létezik feltétel nélküli szeretet - a gyermekkorban, mikor a csecsemőnek szüksége van RÁD.

Amikor TE vagy érte a felelős.

Létezik feltétel nélküli szeretet felnőttkorban is. Amikor tudatosan vállalod a szabadságot. Amikor TE vagy a felelős saját magadért, a tetteidért. Amikor elfogadsz valami olyasmit amiről nem tudod milyen lesz egy óra múlva, másnap, vagy a jövő héten, csak TESZED és nem szabsz feltételeket, nem gondolkodsz, elfogadod még azt is hogy hülyének néznek a szerelmedért.

Ehhez persze két ember kell, mondom két EMBER, aki vállalja a kockázatot. De hidd el a bátorságodért megkapod a jutalmad.

Mert a feltétel nélküliség ajándék mindkét félnek.

A CSODA hogy le tudsz mondani saját önzésedről, csak ADSZ és ELFOGADSZ.

Nem kérdezed mi volt tegnap, nem nézed mi lesz holnap. Egy hibája van így szeretni - erő kell hozzá és bátorság. Gyakran elég hozzá egy apró szikra és két lélek összetalálkozik, és csak egy szabály van, az is kimondatlan : Légy tudatában a szabadságodnak és add meg a másiknak az ő szabadságát.

Fogadd el, ne akard a saját képedre formálni őt, értsd a csöndjeit, értsd a szavait.

Hidd el létezik ilyen, és nem kell feltétlenül egymás hegyén-hátán élni ahhoz hogy ezt megtapasztald.

Lehet a MÁSIK feled a világ MÁSIK felén is, akkor érezni fogod a jelenlétét. Gyakran közelebb van hozzád mint az aki melletted él, de egy másik világban.... 

Élni annyi, mint teremteni, alkotni, fejlődni és minden pillanatban egy döntést hozni, választani a lehetőségek közül.

A szeretet nem a legmagasabb rendű alkotás, hanem alapanyag. Ebből készül minden.

A szeretet nem a végeredmény, nem a cél, hanem forrás. Ebből indul ki minden, ami létezik. Szeretni nem lehet sem hideg fejjel, sem őrülten. Hideg fejjel csak számítani lehet, őrülten pedig csak felelőtlenségeket elkövetni. Sehogy se lehet szeretni, mert a szeretet nem egy cselekedet, nem egy tett.

A szeretet egy állapot, amiben létezni lehet. Lehet viszont tenni a szeretet jegyében, vagy szeretettel, ha úgy tetszik. Amit tévesen szeretetnek neveznek, az a valóságban csak gondoskodás, törődés, figyelem. 

Igen, létezik feltétel nélküli Szeretet (mint állapot), de nem létezik feltétel nélküli (emberi) kapcsolat, feltétel nélküli cselekedet. Amikor elfogadsz valami olyasmit, amiről nem tudod milyen lesz a jövőben, csak teszed és nem szabsz feltételeket, és nem gondolkodsz, az olyan, mint leugrani a szakadékba ejtőernyő nélkül.

A feltétel nélküli szeretethez (mint cselekedet) nem erő és bátorság kell, hanem butaság és felelőtlenség. A jutalmad a felelőtlenségért az lesz, hogy mindig, minden esetben veszítesz.

A feltétel nélküliség ajándék annak aki kapja, de aki adja, annak olyan, mintha saját maga alatt vágná el a fát. Csak adsz és elfogadsz? Mit? Bármit? Nem kérdezel, nem bírálsz és mindent jót és rosszat elfogadsz, amit adnak neked? Ebben az esetben saját magad korlátozod a szabadságodat nullára. Önként leszel rabszolga, vagy birka. Az életnek nem erről kell szólnia.

De vizsgáljuk meg ezt a feltétlen elfogadást az idő szempontjából. A kérdésem az volna, hogy időben mikor történne meg ez a feltétlen elfogadás (szeretet)? Ismerkedés előtt vagy után? 

a, Amennyiben ismerkedés előtt történne, ez azt jelentené, hogy az első udvarlót feltétel nélkül el kellene fogadni, legyen az bárki és bármilyen. Sőt, az utánna érkezőket is mind el kell fogadni, hiszen feltétel nélkül mindent és mindenkit el kell fogadni (az elvárás szerint). Lássuk be, hogy ez lehetetlen és értelmetlen. Már az ismerkedéskor elképzeléseink vannak, kritériumokat (feltételeket) állítunk fel, és ezek szerint választunk, döntünk. 

b, Amennyiben ismerkedés után történik a feltétlen elfogadás, akkor ez úgy néz ki, hogy kiválasztottunk társunknak egy embert, majd egészen holtunkig feltétel nélkül szeretni fogjuk, bárhogy viselkedjék, bármit tenne, vagy bármivé, bárkivé változna.

Soha egy szóval sem bírálnánk és mindig minden úgy volna jó, ahogy éppen történik.

Ez hihetetlenül unalmas volna, és valljuk be, nem bírnánk sokáig. Ha ezen a világon egyetlen törvény van, akkor az az, hogy minden változik. Mi is haladunk a korral, körülményeink pedig állandóan változnak.

Egy olyan dolog ami ismerkedéskor annyira tetszett, pár év után egy házasságban akár válóok is lehet.

Ilyen például a bulizás. Ha nagyon tetszett húszévesen, ismerkedéskor, hogy milyen jó bulizós társat találtunk, amennyiben a házasságban még mindig rendszeresen bulizni járna otthonról (ahelyett, hogy a gyereknevelésből, a családi életből kivenné a részét), akkor ezt mindjárt más szemmel néznénk. És ő ezért nem is lenne hibás, hiszen még csak meg sem változott. Ugyanolyan maradt. De mi már más szemüveget hordunk.

Ha azt kéri a társad tőled, hogy fogadd el őt olyannak amilyen, kérdezd meg, hogy ő elfogad téged olyannak amilyen te vagy és amilyen leszel a jövőben. Majd próbáld ki. Késsél egy fél órát egy megbeszélt találkozó alkalmával. Rögtön kiderül a valóság :-)

Végül álljon itt egy részlet Kahlil Gibran: A próféta c. könyvéből. Ez az idézet a lehető legszebben fejezi a lényeget ebben a témában. Úgy szép élni egy kapcsolat kötelékében valakivel, hogy közben tiszteletben tartjuk a személyes szabadságát is. Bár bíráljuk szeretettel, ahogy egy gyermeket is dorgálunk, nem fullasztjuk meg azzal, hogy túl közel állunk hozzá.

"Együtt születtetek, és örökké együtt lesztek.

Igen, még Isten néma emlékezetében is együtt lesztek.

Hagyjatok azonban helyet szüntelen együttlétetekben,

És hagyjátok, hogy az ég szelei táncoljanak köztetek.

Szeressétek egymást, de ne csináljatok bilincset a szeretetből,

Inkább hagyjátok, hogy hullámzó tenger legyen lelketek partjai között.

Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok.

Adjatok egymásnak kenyeretekből, de ne ugyanazt a kenyeret egyétek.

Énekeljetek és táncoljatok együtt, és örüljetek, de engedjétek egymást egyedül is lenni.

Ahogy a lant húrjai is egyedül állnak, bár ugyanaz a zene rezeg rajtuk.

Adjátok a szíveteket, de ne bízzátok egymás őrizetére,

Mert csak az élet zárhatja kezébe a szíveteket.

Álljatok egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz,

Hiszen a templom oszlopai is külön állnak,

És a tölgyfa és a ciprus sem nő egymás árnyékában."