Mert Azt, Aki nem ismert bűnt,

bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne.

(2 Korinthus5:21)

Vannak olyan keresztények, akik azt gondolják, munkálkodniuk kell azon, hogy még igazabbá váljanak. Ha pedig valamit elszúrnak, magukat „rugdossák”. Nem veszik észre, hogy ezáltal nem Isten igazságát keresik, hanem saját magukban akarnak megigazulni a törvény megtartása által.

A megigazulás nem a helyes viselkedésről szól. A megigazulás Isten ajándéka számunkra Jézus Krisztuson keresztül. Ha pedig ajándék, akkor nem tudjuk kiérdemelni azáltal, hogy megtartjuk a törvényt és jól viselkedünk. Csak elfogadni tudjuk!

Hogyan tudjuk elfogadni? A kereszten keresztül. Isten Jézust „Bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne.” Tehát mi Isten igazsága vagyunk Jézusban. Annyira igazak vagyunk, mint Jézus!

Néhányan azonban azt gondolják, hogy vannak, akik igazabbak és vannak, akik kevésbé igazak, mintha a megigazultságnak is külön osztályai lennének, mint a repülőgépeknek. Azt hiszik, vannak, akik turista osztályú igazsággal rendelkeznek, mások business kategóriájúval, és néhány kiválasztott pedig első osztályú igazsággal rendelkezik.

Ez teljes képtelenség! Amikor Isten Jézust adta értünk, akkor Ő vált a mi igazságunkká, Általa igazultunk meg. Így mi az Ő igazságával rendelkezünk. Ez azt jelenti, hogy Isten szemében száz százalékosan igazak vagyunk! Első osztályú igazságunk van, nem kevesebb!

Most lehet, hogy azt mondod: „Nem értem! Hogy lehetnék igaz, ha rosszat cselekedtem?” Csak gondolj bele: Jézus, aki nem ismert bűnt, bűnné lett értünk. Jézus, aki nem ismerte a bűnt, nem vétkezett, és Benne sem volt bűn, a kereszten magára vette a bűneinket, és bűnné lett értünk.

Ugyanígy mi, akik bűnösök voltunk, nem ismertük az igazságot, nem cselekedtük az igazságot, és bennünk sem volt igazság, a keresztnél befogadtuk az Ő igazságát, és Isten igazságává lettünk Jézus Krisztusban.

A kereszten isteni csere ment végbe. Jézus felvette a mi helyünket, hogy mi elfoglalhassuk az Ő helyét. Nem azt érdemelte, hogy bűnné legyen, de mégis azzá lett értünk. Mi nem érdemeljük meg, hogy igazzá legyünk, de mégis megigazultunk, mert befogadtuk az Ő igazságát. Ez aztán a jó hír! És milyen csodálatos kegyelem!