Időről időre különféle delfinfajok mentenek ki embereket. E mentések gyakran együtt járnak az embert megtámadó cápák elűzésével. A sebesült embereket a vízfelszínen tartják, és finoman a part felé taszigálják őket.

Még egy tizenhat hónapos tipegő kisgyereket gondozó nőstény medvéról is létezik történet: a gyerek a medve barlangjában talált menedéket Irán Loreston tartományában.

Lulu, a csüngő hasú malac Jo Annel élt együtt az út menti bungalójában.

Egyik nap Lulu olyat tett, amit még sosem: áttörte a hátsó udvar kerítését, és megállt az út közepén. egy arra haladó motoros megfigyelte, hogy több autó kikerüli a malacot, ő azonban megállt megnézni, mi a baj. Lulu azonnal fölkelt, és visszaballagott a kerítésen át, majd megállt, és a motorosra nézett. Ő kíváncsiságból követte, és rátalált a földön fekvő Jo Annre, aki szívinfarktust kapott.

Azonnal hívta a mentőket.

Sok ezernyi történet szól olyan kutyákról, amelyek megmentették emberi családjuk tagjait vagy akár teljesen idegeneket is.

Egy kellemes nyári napon a kétéves Sean Harry, aki nagymamája hátsó udvarában játszott a hikorifák között, hirtelen rémülten sikítozni kezdett. Haven, nagymamája csivavája odarohant, és ráakaszkodott arra az egyméteres vízi mokaszinkígyóra, amely a kisfiú farmernadrágja hátsójáról lógott le.

Haven mancsait Sean lábára tette, és addig rázta a kígyót, amíg le nem szed te. Szerencsére az megelégelte a dolgot, és tovasiklott.

Sean farmerját lefröcskölte méreggel, de a kisfiú nem szenvedett mérgezést: egy harapás megölte volna őt, akárcsak Havent.

A világ másik felén, Tanzániában egyik barátomat, Dimitri Mantheatist szintén megmentette kutyája egy kígyótól.

Akkor történt az eset, amikor bement a garázsba a kocsijáért. Bosszús lett, amikor sziszegő hangot hallott: azt hitte, defektet kapott a kereke. Amikor lehajolt, hogy megvizsgálja, kutyája, Terry morgott és ráugrott. Arrébb tolta a kutyát, és újra előre görnyedt, hogy benézzen a kocsi alá. Ezúttal Terry hangosan ugatva majdnem földöntötte őt. Fölfogva, hogy valami nem stimmel, Dimitri fölegyenesedett, és meggyújtotta az elemlámpáját.

Az autó alatt egy hatalmas, halálos mérgű pufogó vipera feküdt összetekeredve.

Daisy, a fejőstehén szoros kapcsolatban állt tartójával, Donald Mottrammel, és mindig odament gazdája hívására, magával víve a csordát is.

Egyik nap a farmert dühödten megtámadta egy újonnan érkezett bika. Mottram a földre került, a bika öklelte és taposta a hátát s a vállát. Súlyos sérüléseitől elájult. Mire visszanyerte az eszméletét, Daisy, aki nyilván meghallotta kiáltásait, odaérkezett a csorda többi tagjával. Védőgyűrűt alkottak körülötte.

A felbőszült bika kívül rekedt, és bár többször megpróbált áttörni, a tehenek elűzték.

A gyűrűt egészen addig fönntartották Mottram körül, amíg haza nem vonszolta magát. Amikor megkérdezték tőle, mit gondol, miért védték meg őt a tehenek, azt felelte: "Tisztes körülmények között tartom az állatokat, és viszonzásul ők is gondoskodtak rólam. Az emberek azt mondják, túlságosan lágyszívű vagyok, de hiszek a mondásban: jótett helyébe jót várj".

Forrás: http://www.auranka.hu