Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: "Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?" Jézus így válaszolt: "Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. Nekünk - amíg nappal van - annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok."

 

Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, majd így szólt hozzá: "Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában" - ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. A szomszédok pedig, és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: "Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?" Egyesek azt mondták, hogy ez az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá. De ő kijelentette: "Én vagyok az." Erre ezt kérdezték tőle: "Akkor hogyan nyílt meg a szemed?" Ő így válaszolt: "Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg. Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok." Megkérdezték tőle: "Hol van ő?" "Nem tudom" - felelte.

Ezt a nemrég még vak embert a farizeusok elé vezették. Az a nap pedig, amelyen Jézus a sarat csinálta, és megnyitotta a szemét, szombat volt. Ekkor a farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ő ezt mondta nekik: "Sarat tett a szemeimre, aztán megmosakodtam, és most látok." Erre a farizeusok közül néhányan ezt mondták: "Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot." Mások így szóltak: "Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket?" És meghasonlás támadt köztük. Ezért ismét a vakhoz fordultak: "Te mit mondasz őróla, hogy megnyitotta szemedet?" Ő azt mondta, hogy próféta.

Jn 9,1-17.

BÖJT HARMADIK VASÁRNAPJA

 

Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. (Jn 8,12)

 

Kedvenc mondásom: "Derítsünk fényt a dolgokra". Ezt a szófordulatot akkor használjuk, amikor közelebbről meg akarunk nézni egy tárgyat, vagy megvizsgálni egy helyzetet.

Ez jutott eszembe a múltkor, amint megfigyeltem, hogy a látás központi téma Jézus szolgálatában. Mind a négy evangéliumban olvashatunk olyan történeteket, amikor Jézus vakokat gyógyít. János evangéliuma szerint Jézus meggyógyított egy születésétől fogva vak embert, oly módon, hogy sarat készített, és a szemére kente. A farizeusok ahelyett, hogy örvendeztek volna a csodának, megvádolták Jézust, amiért szombatnapon gyógyított. Jézus válasza az volt: "Én vagyok a világ világossága", de ez esetben figyelmeztette is őket a lelki vakságra.

Jézus kéri, hogy nyissuk meg szemünket, és másképp tekintsünk magunk köré. Vegyük le szemellenzőnket, és szeretettel viszonyuljunk az emberekhez és a helyzetekhez. Előfordult már, hogy nem vettük észre embertársunk harcait? Kritizáltuk valamely munkatársunk indítóokait, vagy zavart egy gyülekezeti testvér cselekedete, és közben nem vettük észre, hogy mi magunk vagyunk a sötétben? Jézus arra bátorít, vessük le lelki vakságunkat, és nyerjünk új látást. Ha Krisztusban vagyunk, a váratlan dolgok új megvilágításba kerülnek.

 

Imádság: Drága Jézusunk, vedd el vakságunkat, hogy lássuk igazságodat! Segíts fényedet hinteni szerteszét! Ámen.

 

Krisztus új látást ad, hogy világosságát vigyük a világba.

Sherry Elliott (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK A LELKI VAKSÁGBAN LÉVŐKÉRT!