Az idős ács egy szép napon úgy döntött,ideje nyugdijba vonulnia.
Főnökének elmondta,hogy bár hiányozni fog a kereset,amit a munkájáért kapott,mégis otthagyja a házépitést,mert többre értékeli a szabadidőt,
amit az évtizedek során nem tölthetett családjával.
- Valahogy majdcsak elleszek - mondta.
A főnök nagyon sajnálta,hogy elveszti legjobb ácsmesterét,és arra kérte
őt,hogy utoljára segitsen még néki felépiteni egy házat.
Az ácsmester ráállt,de nem telt el sok idő és máris látni lehetett,hogy az
utolsó házba a szivét már nem tette bele.Az elvégzett munka hanyag
volt,a felhasznált anyagok minősége silány.Szomorú befejezése volt ez
az egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.
A ház átadásánál megjelent a főnök is,magával hozta a ház kulcsait,és
átadta azokat az ácsmesternek.
- Ez a te házad - mondta - Ezt én adom ajándékba.
Az ácsmester meg volt döbbenve.Milyen kár...Ha tudta volna,hogy a saját
házát épiti,egész másképp dolgozott volna.
Igy van ez mindannyiunkkal.Épitgetjük életünket nap-nap után,de sokszor
nem éppen a lehető legjobbat adjuk ki magunkból.És aztán rádöbbenünk,
hogy magunknak kell,majd abben a házban laknunk,amit épitettünk,ha
újra kezdhetnénk,egészen más életet épitenénk.De már nincs visszaút.
Te is épitőmester vagy,Te is nap mint nap kalapácsot fogsz a kezedbe,
hogy szöget verj a falba,léceket illesztessz egymáshoz,falakat húzol fel.
,,Az élet egy csináld magad vállalkozás!" Ahogyan ma állsz a dolgokhoz,és
ahogy döntesz,az szabja meg,hogy holnap hogyan élsz majd.
Kommentáld!