Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. (Fil 4,6)
Két bátyámmal elmentünk horgászni egy 500 holdas, erdővel sűrűn borított területre, melyen egy patak folyt keresztül.
Hozzákötöttük Bellt, a kancánkat, a kis homokfutóhoz, bepakoltuk a horgászbotunkat és némi ételt, majd elindultunk.
Megtaláltuk a patakot és horgászni kezdtünk, azonban hamarosan heves szélvihar támadt. Ismerve, milyen veszélyekkel járhat, ha a villámlás az erdőben ér minket, beugrottunk a homokfutóba, hogy gyorsan kijussunk a fák közül.
Megrémültünk, mert nem találtuk a kivezető ösvényt. Az idősebb bátyám ekkor azt mondta: "Ha elengedjük a gyeplőt, a jó öreg Bell kivisz minket." Ki is vitt.
Évekkel később, amikor aggasztó problémáim voltak, és Istenhez könyörögtem segítségért, tisztán hallottam: "Ha elengednéd a gyeplőt..."
Most 98 éves vagyok, és attól a naptól fogva, amikor "elengedtem a gyeplőt", békességem van, mert tudom, hogy annak a kezében vagyok, aki segít kiutat találni félelmeimből, aggodalmaimból és reményvesztettségemből.
Imádság: Kegyelmes és gondoskodó Istenünk, taníts minket bízni abban, hogy békességet találunk, amikor elfogadjuk szereteted ígéretét. Ámen.
Isten kivezet minket a bajból, ha hagyjuk magunkat vezetni.
Halkaline Kirk Bergsten (Missouri, USA)
IMÁDKOZZUNK A VESZÉLYBEN LÉVŐ GYERMEKEKÉRT!
Kommentáld!