„…minden főpap… ember…” (Zsidók 5:1)
A lelkészek megbecsüléséről szólva figyeld meg a Biblia alapelveit!
Először: „Mert minden főpap, akit emberek közül választanak, az emberekért rendeltetett Isten szolgálatára” (Zsidók 5:1). Fogalmazzunk nyíltan: a te lelkipásztorodat is emberek közül választotta Isten, nem angyalok közül.
Másodszor: mivel ő is ember, „együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, mivel ő maga is körül van véve erőtlenséggel” (Zsidók 5:2). A lelkipásztorod éppen azért tud együtt érző lenni veled, mert sok tekintetben ő is ugyanazokat a csatákat vívja, mint te.
Charles Spurgeon mondta: „Egy olyan lelkész, aki még soha nem próbáltatott meg, és nem szerzett sebeket, soha nem lesz teljesen használható Isten kezében”.
Harmadszor: „Így nemcsak a népért, de önmagáért is köteles bűnért való áldozatot bemutatni” (Zsidók 5:3). Lehet, hogy ez most sokkolóan hat, de a lelkészek is hibáznak, vétkeznek, elbuknak; nekik is szükségük van Isten kegyelmére. Ne gondold, hogy azért, mert a lelkipásztorod nagyszerű szónok, nincsenek küzdelmei a családi életében, az anyagiakban, a félelmeivel vagy a testével. Sőt, igazából valószínűleg sokkal több küzdelme van, mert a sátán szívesebben terít le egy tábornokot, mint száz gyalogos katonát. Ha elbuktál, bármikor fordulhatsz a lelkipásztorodhoz, de ő kihez fordulhat?
Negyedszer: „Senki sem szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztességet, csak az, akit az Isten hív el…” (Zsidók 5:4). A lelkész nem önmagát hívta el, Isten hívta el őt. Tehát mielőtt bírálnád, kérdezd meg magadtól: „Imádkoztam érte?” Mielőtt ítéletet hirdetnél, kérdezd meg magadtól: „Lehet, hogy Isten olyan módokon formálja és kezeli őt, melyeket én nem ismerek?”
Egy napon neked vagy a gyermekeidnek szükségetek lesz a lelkipásztorod tanácsaira és imáira. Tehát ne rombold le ma, amire szükséged lehet holnap ereje teljében!
Kommentáld!