A két testvér egymással szemben ült. Zsuzsa a kopott heverőn, ölében a pici Ágikával, mellette a maszatos szőnyegen a két nagyobb gyerek: a hatéves Pisti és a négyéves Ferike birkózott.

Az asztalnál egy kissé csámpás széken ült a vendég, a fiatalabb lánytestvér, Erzsike, - vagy ahogy újabban nevezte magát, mióta Németországba férjhez ment egy jómódú vállalkozóhoz: Elizabet. Csinos volt és ápolt, karcsú és divatos. Szőke haja hullámosan omlott a vállára, a sötét, bársonyos tapintású blúz, a miniszoknya, a finom ezüst karkötő, formás ujjain a drága aranygyűrűk lenyűgözően bájos jelenséggé tették, - s most különösen szürke, kopott Hamupipőkének tűnt előtte nővére a sokat mosott házi ruhában, papucsban, asszonyosan telt, kissé formátlan alakjával.

- Öntsek még teát? - kérdezte Zsuzsa, és leintette a gyerekeket, akik egymást félrelökve tolakodtak az asztalhoz, amelyen egy nagy tálban friss pogácsa és perec illatozott. Ágika is nyújtogatta a csészéjét, ő nyilván úgy értette, hogy neki szól a kérdés.

- Nem, köszönöm, már nem kérek többet - szólt kissé hűvösen Erzsébet, és megütközve nézte, ahogy a gyerekek bontogatják a tőle kapott csokoládét. - Vigyázz, összekenik magukat! - szólt nővéréhez, aztán tovább mesélte, hogy új bútort vettek a szép kertes házukba, és gyönyörű modern függönyöket.

- Csodájára járnak a virágoskertünknek - mondta dicsekedve. - Kora tavasztól késő őszig pompáznak a bokrok és a legkülönfélébb színű virágok. Meg kellene nézned! Kár, hogy ebben a panelban laktok. Szűk és kopár - két kicsi szoba - mennyire kellene a gyerekeknek a kert, a szabadban való mozgás!

- Lehet, jó volna - szólt közbe Zsuzsa - de örülünk, hogy egyáltalán van lakásunk. Nagyobbra, szebbre nem futja. Spórolni nem sokat tudunk. Gábor keresete csak a legszükségesebbre elég. Én meg nem sokat kapok. Tudod, milyen drága egy gyerekcipő? És az étvágyuk is jó, hála Istennek!

- És muszáj volt három gyereket vállalnotok ebbe a pici lakásba?

- Bocsáss meg, de itt nem vállalásról volt szó, hanem elfogadásról! Így sikerült - és mikor már útban voltak, nem volt szívem ellene tenni.

- Na jó, jó, ne haragudj - de kicsit sajnállak, hogy ilyen szegényesen kell élnetek. Mégis, azért többet kellene adnod magadra. Mi lesz, ha a férjedet elcsábítja egy csinibaba a munkahelyén? Vagy megunja az itthoni zsivajt és rendetlenséget, és másutt keres vigasztalást?

Zsuzsa lelkében forrt a méreg, de türtőztette magát. Nagyot nyelt és csak annyit mondott:

- Vegyél még pogácsát! Ma sütöttem, Ágika is segített, ugye, picikém? Mert délelőtt Pisti és Ferike óvodában voltak.

- Köszönöm, de már megyek - állt föl Elizabet, és megigazította a szoknyáját. Tsüssz - és puszi a gyerekeknek. Holnap már megyünk haza, ma még Anyuéknál alszunk.

- Jó utat - szólt Zsuzsa, s már azt se bánta, hogy Gábort meg se várja a húga. Csak hadd menjen a milliomos férjével, itt ne dicsekedjen tovább.

Este, amikor lefektette a gyerekeket, végre elkezdett mosogatni és rendet rakni a konyhában. Közben hullottak a könnyei. Észre se vette, hogy Gábor benyitott, csak akkor rezzent össze, mikor az ölelését érezte.

- Mi bajod, Zsuzsikám? - de hogy felesége nem válaszolt, kibökte: - A húgod?...

- Ühüm... - bólintott Zsuzsa és kitört belőle a zokogás. Gábor alig győzte

végighallgatni a panasz-áradatot. Mikor Zsuzsi egy pillanatra elhallgatott, a férje csak ennyit

mondott:

- Ne törődj vele, te százszor gazdagabb vagy, mert itt a három szép gyereked. Bocsánat, gyerekünk! És nekem jó vagy így, amilyen vagy, és ne is akard játszani a nagyvilági hölgyet, mert azokat utálom és kész!

Zsuzsa elmosolyodott.

- Drága vagy... és igazad van, hálátlan vagyok, mert tulajdonképpen boldognak kellene lennem - miattatok! És nekem se kéne az a kopasz milliomos, csak te, csak te, egyetlen aranyos és hűséges Gáborom!

A nyirkos, sötétedő estében egyedül ballagott a közeli szülői lakásba szép fekete bundájában a karcsú, csinos, szőke Elizabet. Már elmúlt fölényes jókedve, arcán elmaszatolódott a festék a könnyek nyomán, amelyek lassan szivárogtak szeméből. A szíve összeszorult, míg illatos zsebkendőjét kereste a zsebében.

- Ó Istenem, milyen jó neki! Mit nem adnék oda, ha nekem is lenne három ilyen gyönyörű gyermekem! Dehát Stefán nem akar gyereket, csak a szép német-juhász kutyáját dédelgeti... Nagy, előkelő lakás, kert, utazás, ruhák, ékszerek... mit ér mindez, ha nincs, aki ölembe üljön és megcsókoljon, mint a pici Ágika az anyját... Ó Zsuzsa, ha tudnád, mennyire irigyellek!

Szerző Hegyi Éva