Mikor a világ hangja nyugovóra tér,
Csendesség jő selymes sötétség.
De az én szívem csak tovább remél,
Hogy a holnapban új élet s nap kél.
Halkan s néha kicsit zavartan de élek,
Szüntelen keresvén merre hívnak a fények.
Add Uram kérlek az alázatnak kenyerét,
Hagy tegye bennem tisztává ember életét.
Uram...imáim tengere érje el partjaid,
Bezárt fülem hallja meg hívó szavaid.
Fázó lelkem térjen benned nyugovóra,
Hitetlenség érjen véget mint a homokóra.
Meglássam magam mások szemében,
Küzdelmek fájdalmát a reszkető kezekben.
Vigasszá légyen szívem könnyező szemek idején,
Vér ne hulljon többé hiába fiad keresztjén.
Gyermekek fényére árnyék soha ne vetüljön,
Fullasztó bajok mellé szerencse szegődjön.
Kiszáradt szívekbe kérlek virágokat ültess,
Kétségek idején erőtlen lépteinkben te vezess.
Ott vagy éjnek neszében s gyermeki lelkem fényében,
Nem szeretnék mást.. mindig csak veled reményben.
Ne engedd el kezem..félek egyedül itt magammal,
Gyarló létem gyengesége.. virágokat tép szavammal.
Bocsáss meg nekem kérlek drága jó Istenem,
Megannyi fájdalmas döntésem..mindet szégyellem.
Taníts meg, hogy többé ezeket el ne kövessem,
Hogy mások, magam, s a világ életét feltétel nélkül szeressem.ÁMEN
/Cserveni Gábor/
Kapcsolódó hírek:
IMÁDSÁG KARÁCSONYKOR
IMÁDSÁG
IMÁDSÁG
Fohász a Magyar Nemzetért: