És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.Kol 3,15-17.
ÉSZREVENNI AZ ÁLDÁSOKAT
Jézus... megérintve a fülét, meggyógyította őt. (Lk 22,51)
Valahányszor a nagyhétről szóló beszámolót olvasom a Lukács evangéliumából, mindig eltűnődöm azon, vajon mi történt a főpap szolgájával, akinek Jézus tanítványa levágta a fülét, de Jézus meggyógyította. A férfi bizonyára felismerte, nemcsak azt a csodát, hogy Jézus meggyógyította, hanem azt is, hogy megbocsátotta neki, amit ott elkövetett ellene. Vajon eltűnődött Jézus tettén? Talán egész hátralévő életében ámulattal érintette meg a fülét. Vagy lehet, hogy egyszerűen elfogadta a csodát, és ment tovább mintha mi sem történt volna?
Én gyakran ezt teszem. Látom, hogy egy betegség megszűnik, a test meggyógyul, az ima meghallgattatik, és egyszerűen folytatom tovább a napomat, ahogy elterveztem. Csak később tartok szünetet, hogy hálát adjak annak, aki belenyúlt az emberi életekbe. Isten gyermekeként őszintén vágyom arra, hogy az áldásokra azonnali hálaadással tudjak válaszolni. Azonban, mivel ember vagyok, gyakran nem veszem észre Isten szeretetének ajándékait.
Tudni, hogyan reagált az a férfi ott a Gecsemáné kertben Jézus érintésére, nem olyan lényeges, mint az, hogy én mit teszek ma. Ha meggyógyultam, sietve megyek-e tovább, vagy odamegyek Istenhez, hogy letérdelve hálát adjak?
Imádság: Istenünk, láttuk a te csodáidat, de nem ismertük fel benne kezed munkáját. Bocsásd meg, amikor elfogadjuk a jót, amit tőled kapunk, de nem adunk érte hálát. Ámen.
Hol vettem észre Isten kezének munkáját ma?
Carolyn Y. Rickman (New York, USA)
IMÁDKOZZUNK A HALLÁSSÉRÜLTEKÉRT!
Kommentáld!