Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.
Jn 16,20-23a
Elmélkedés:
Jézus szenvedésének óráiról beszél tanítványainak. Ez az idő félelemmel és szomorúsággal teli lesz a tanítványok számára, miközben a világ örülni fog. A tanítványok szomorúsága azonban hamarosan örömre fog változni, mégpedig olyan örömre, amit senki sem tud ezután elvenni tőlük. Ez az öröm a viszontlátás öröme, a feltámadt Krisztussal való találkozás öröme. Ezt az örömöt valójában még Jézus távozása a mennybe sem szünteti meg. Az evangéliumok szerint Jézus e világba érkezése is örömteli légkörben történik. Érdemes fellapozni a gyermekség-történeteket, főleg Lukács evangéliumában, s észrevenni, hogy milyen sokan Keresztelő Jánostól kezdve a pásztorokig és az angyalokig milyen sokan örvendeznek Jézus születésekor. Most, Jézus mennybemenetelekor ismét az öröm légkörét tapasztaljuk. Az örömöt tovább fokozza pünkösd ünnepe, amikor a Szentlélek örömmel tölti el szívünket, megajándékozva minket az új, lélek szerinti élet örömével.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, vigyél el oda, ahova akaratod szerint mennem kell! Hadd találkozzam azokkal, akikkel akaratod szerint találkoznom kell!. Add tudtomra azt, amit akaratod szerint mondanom kell! És add, hogy ne legyek akaratod akadálya!
Kommentáld!