Február 16:
Szent
Julianna
Julianna ókeresztény
vértanú neve egyike a legkedveltebbeknek a magyar
női nevek között. Ő a névadója a Júlia
szép leány balladai
alakjának. Ennek ellenére a liturgikus és népi
hagyományban szinte nem is találkozunk vele.
Ikonográfiai nyomára sem akadtunk.
Templom-dedikációja is igen ritka, és ott is nyilván
a kegyúr családjának valamelyik nőtagja volt a
névadó. Így Ónod (1867).
Jámbor kalandregénnyé vált legendáját
az Érdy-kódexben olvassuk: Juliannát pogány
fejedelemnek adják feleségül. Mivel addig nem akar
házaséletet élni, amíg vőlegénye meg nem tér, ez
börtönbe veti. Megkínoztatja: fél
napon hajánál fogva felfüggeszteté és olvasztott
ónat entete ő fejére. Nem
árt neki. Erre férje sötét börtönbe veti, és
vasláncra vereti. Most a pokolbeli ördög angyal
képében azt tanácsolja neki, hogy okosságból mégis
áldozzon az isteneknek. Juliannát égi szózat
világosítja föl, hogy ne higgyen neki. Erre az
ördögöt színvallásra kényszeríti, majd megkötözi, és
vaslánccal megostorozza. Az ördög rimánkodik, de
Julianna a piacon
végigvonyá és annak utána egy nagy mély sárba veté.
Ezután a fejedelem kerékbe töreti,
Isten azonban angyalát küldi hozzá. Ezután
olvasztott ónnal telt fazékba veti, Julianna azonban miként
egy nemes kies feredőben feredik vala. Végül
nyakát véteti. Utolsó útján az ördög fekete gyermek
képében megjelenik és a poroszlókat biztatja.
Julianna ráveti a szemét, mire az ördög észvesztve
menekül. A fejedelem közben hajóra száll, a kivégzés
pillanatában azonban nagy szélvész támad. A gálya
elmerül, a király meg kísérete pedig belepusztul a
tengerbe. Amikor tetemüket a víz kiveti, vadak,
madarak szaggatják szét.
Mindezekből érthető, hogy Juliannát
megláncolt ördöggel szokták ábrázolni.
Forrás:
Bálint Sándor: Ünnepi
kalendárium (részlet)
Kommentáld!