Egy nap egy kis pillangó látszott ,egy félig nyitott selyemgubóban.Egy
férfi ült és nézte a pillangót néhány óráig,ahogy küzdött,hogy testét
kiszabaditsa a kis lyukon keresztül.Aztán úgy tünt a folyamat teljesen
megállt.Úgy látszott,mindent megtett,amit tudott,és többre nem képes.
A férfi eldöntötte segit a pillangónak.Fogott egy ollót és kinyitotta a
selyemgubót.A pillangó könnyedén kijutott.DE a teste összeaszott volt,
gyenge és szárnyai összezsugorodottak.A férfi tovább nézte,mert várta,
hogy bármelyik pillanatban kinyilnak a szárnyai,megnőnek,kitárúlnak és
képesek lesznek elvinni a pillangó testét.Szilárdak és erősek lesznek.
Semmi sem történt!
A pillangó az életét ebben a gyenge testben töltötte.Soha nem volt képes
repülni. Amit a férfi az ő kedvességével és jóindulatával nem értett...Hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem a szűk nyiláson keresztül szükséges a
pillangónak,ez a természetes útja,hogy a pillangó kiszabaditsa testét a
selyemgubóból,szárnyaival képes legyen repülni.
Néha pontosan a nehézségekre van szükségünk az életben.
Ha hagyjuk az életünket akadálytalanul folyni,ez megbénit minket.
Nem leszünk erősek,amikor annak kell lennünk.
Nem fogunk tudni repülni.
Kértem erőt...és kaptam nehézségeket,amelyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet...és kaptam problémákat,hogy megoldjam őket.
Kértem jómódot...és kaptam agyat és izmot,hogy dolgozzak.
Kértem bátorságot...és kaptam akadályokat,hogy legyőzzem őket.
Kértem szerelmet...és kaptam bajban levő embereket,hogy segitsek.
Kértem jóindulatot...és kaptam lehetőségeket.
Semmit sem kaptam meg,amit akartam,de mindent megkaptam,amire
szükségem volt.
Éld az életed félelem nélkül,nézz szembe az akadályokkal.Tudd,hogy képes vagy legyőzni őket!
(Számomra ismeretlen szerző)
Kommentáld!