„Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is. Az igazak, mint az ifjú oroszlán, bátrak.” (Péld 28:1)
Minden istentelen fut.
Az „istentelen" nemcsak azt jelenti, hogy elvetemült,
gonosz, hanem azt is, hogy Isten nélkül élő, Istentől távol levő,
Istennel nem törődő ember.
Az ilyen ember lót-fut, sosincs ideje, még egy szusszanásnyi ideje sincs. Reggeltől estig robotol, sosincs megállás.
„Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az
Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. Hiába néktek korán
felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek!
Szerelmesének álmában ad eleget.” (Zsolt 127:1-2)
Isten nélkül feszült, ideges, depressziós az ember. Félelem gyötri, nem tud, talán már nem is akar kommunikálni.
És mialatt lót-fut, mindent elveszít. Pedig de sokat próbál felmarkolni!
Elveszíti a jókedvét, az örömét, a derűjét, az optimizmusát.
Elveszíti – sok esetben – a házastársát, a gyermekeit.
Elveszíti a barátait.
Ezekkel az emberekkel összehasonlítva, azok, akik keresik Istent, akik figyelnek rá, olyanok, mint a fiatal oroszlán; bátrak!
Ma még választhatsz, kik között érzed jól magadat; az Istentől távol élők között, vagy a szorosan vele járók között?
Hosszú távon vajon melyik oldal a „jobb”?
Kommentáld!