Krisztus előtt néhány évszázaddal Nagy Sándor majdnem az egész akkor ismert világot meghódította haderejével, okosságával és diplomáciai képességével.
Egy napon Nagy Sándor egy kisebb sereg kíséretében egy erősen védett, kőfallal körülvett városhoz közeledett. A hadvezér a falak előtt megállva nagy hangon követelte, hogy láthassa a királyt. A király az ostromló hadsereg feletti lőállásokhoz közelítve beleegyezett, hogy meghallgatja Sándor követeléseit.
- Add meg magad azonnal! - parancsolta Nagy Sándor.
A király nevetésben tört ki.
- Ugyan, miért adnám meg magam? - kiáltotta le. - Mi sokkal többen vagyunk, mint ti. Semmi veszélyt nem jelentetek számunkra!
Nagy Sándor kész volt válaszolni a kihívásra.
- Engedd meg, hogy bebizonyítsam, miért kell megadnod magadat - válaszolta.
Azzal elrendelte embereinek, hogy sorakozzanak fel libasorba, és kezdjenek el menetelni. A sort egy meredek szirtfalra vezényelte, amely mintegy száz méternyire magasodott az alatta elterülő sziklás talaj fölé.
A király és katonái megütközve nézték, amint Nagy Sándor katonái egyenként, tétovázás nélkül, fegyelmezetten meneteltek a halálba. Tíz katona halála után Nagy Sándor megálljt parancsolt a többieknek, és azt, hogy menjenek vissza hozzá.
A király és a katonái azon nyomban megadták magukat Nagy Sándornak.
A király és a katonái rájöttek, hogy semmi sem állhatja útját olyan emberek győzelmének, akik valóban készek életüket adni vezérükért. Ugyanolyan odaszánás van-e benned a Krisztus parancsai iránti engedelmességre, amilyen Nagy Sándor katonáit jellemezte? Kész vagy-e ennyire elkötelezni magad Krisztus iránt? Gondolkodj el, milyen hatással lennének a keresztyének a világra, ha komolyan vennék Jézus parancsait!
„Tartsd meg engedelmesen mindezeket az igéket, amelyeket én parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak mindenkor. Ha így cselekszel, azt jónak és helyesnek tartja majd Istened, az Úr"
(5Móz 12,28).
Kommentáld!