KAR: 

Sziklatemetőben,

új sír közelében

fegyveresek állnak.

Holtak hazájában,

sötét éjszakában

vajon mire várnak?

A gyászos nap óta

felsőbb parancsszóra

őrt állnak, vigyáznak.

S hogy töltsék az időt,

Jézus sírja előtt

beszélnek, vitáznak.

ELSŐ VITÉZ:

Láttam ezt az embert,

megkötött kezekkel

töviskoronában…

Láttam a kereszten,

véresen, veretten,

bemocskolt ruhában,

hallottam áldását,

végső imádságát

vonagló ajkának,

S egyik gonosztevőt,

amint vallotta Őt

jövendő Urának.

Csak egyet nem értek:

ha nincs benne vétek,

mért kellett megölni?

Vagy – ha csodatévő –

emberek kezéből,

nem tud menekülni?

MÁSODIK VITÉZ:

S ha már sírba tették,

nagy kővel befedték,

mért kell ezt csinálni?

Nappal úgy, mint éjjel

– ily erős őrséggel –

sírja körül állni?

HARMADIK VITÉZ: 

Ha katonák vagytok,

mit nyugtalankodtok?

hagyjátok csak abba!

Bárhol ácsorogtok,

teljes zsoldot kaptok

minden egyes napra.

Holttestet ellopni

nem jön ide senki,

mire menne véle?

Sem a halott teste

nem kél új életre,

hogy félteni kéne.

Higgyétek el nekem:

nincs még egy-egy helyen

ily könnyű szolgálat.

Kívülről nem jönnek,

belülről nem szöknek.

Játék a vigyázat.

KAR: 

Szikla temetőben,

új sír közelében

amíg így beszélnek –

Kicsi asszonycsapat

erre felé halad.

Remegnek és félnek.

ASSZONYOK: 

Hallottátok a hírt?

Nagy kő fedi a sírt.

Mit csinálunk véle,

hogy majd bemehessünk,

balzsamot tehessünk

Mesterünk testére?

KAR:

Fegyveres vitézek,

felesleges néktek

tovább is itt állni!

Kisírt asszonyszemek:

kihűlt holttetemet

nem fogtok találni!

Nagy hirtelenséggel,

tiszte égi fénnyel

angyal száll a sírra.

A sír száján fekvő

lepecsételt nagy kő

félre van taszítva!

Erős fegyveresek

mind a földre esnek

a ragyogó fényben.

Isten cselekszik itt!

Semmivé lesznek itt

fegyverek a kézben.

Asszonyok csapatát

remegés járja át

az angyali szóra:

ANGYAL:

Ti holtat kerestek,

én élőt hirdetek!

Ez győzelmi óra!

Jézus már nem halott.

Dicsőn feltámadott!

Legyőzte a halált.

Amint jó előre

hallottátok Tőle,

ígérete bevált.

Jertek hamarjába’!

Lássátok sírjában

hűlt helyét testének.

Aztán induljatok:

örömhírt mondjatok

elárvult népének.

KAR:

Mennek az asszonyok

örömhírt mondani

bús tanítványoknak.

Mennek a vitézek

– félve – panaszkodni

véneknek, papoknak.

ASSZONYOK: 

Férfiak, testvérek,

jó hírt mondunk néktek:

Feltámadt a Mester!

Üres sírban jártunk;

szemtől – szemben álltunk

az égi követtel.

KAR:

Péter és barátja

asszonyok szavára

üres sírhoz futnak.

Sziklasírt bejárják,

csak helyét találják

feltámadt Jézusnak.

Visszatér Mária.

Nehéz távoznia

temetés helyétől.

Hiszi is, meg nem is,

mit az előbb hallott

drága Mesteréről.

Feledni is nehéz,

elhinni is nehéz

az angyalnak szavát.

Egy van a szívébe’:

vágyik közelébe

szeretett Urának.

S ő, kit nagy romlásból,

ördög hatalmából

mentett ki a Mester, –

elsőnek látja meg

feltámadott Urát

ámuló szemekkel.

MÁRIA: 

Bocsásd meg, Mesterem,

kételkedő szívem

nagy hitetlenségét!

Csodálom, elhiszem,

megyek és hirdetem

életed győzelmét.

KAR:

Közben a vitézek, a

főpapok és vének

összesúgnak – búgnak.

Ellenség mit tehet

üres sírja felett

feltámadt Jézusnak?

Égi jelenéstől,

angyalok hírétől

félnek a vezérek.

Gyorsan kiüzennek:

szálig hazajönnek

ott maradt vitézek.

VÉNEK: 

Halljátok vitézek,

csalóka az élet!

Nagyon kell vigyázni.

Ne hagyjuk magunkat,

közös hatalmunkat

könnyen aláásni!

Mi – vezetők vagyunk,

sokat tapasztalunk;

Mindnyájan úgy látjuk:

Jézus jó hírének,

végső győzelmének

mégis útját álljuk!

Amit éles karddal,

erős férfi-karral

eddig el nem értünk,

két végső fegyverrel

– hazugsággal, pénzzel –

sikerül majd nékünk!

Mi tehát, vitézek,

sok pénzt adunk néktek,

– amennyit csak kértek –,

és csak annyit kérünk:

segítsetek nekünk.

Mondjátok a népnek…

VITÉZEK: 

Amíg mi – fáradtan –

elaludtunk ottan,

Odajöttek éjjel

ellökték a követ,

lepecsételt követ

nagy erőlködéssel,

holttestét elvitték,

másik sírba tették.

Most hirdetik róla:

Ő a Feltámadott,

Istentől származott,

világ Megváltója!

VÉNEK:

Egész jól tudjátok!

Ti csak ezt mondjátok!

S nézzétek a népet:

unja azt, mi tiszta.

De szomjasan issza

a hazug beszédet.

Jézus csak hadd éljen!

elintézzük szépen,

hogy ne legyen népe.

úr lesz – szolgák nélkül,

vezér – sereg nélkül

hamar eljön vége.

S ha majd a helytartó

fülébe jut a szó:

ne féljetek Tőle.

Őt is elhitetjük.

A pénzt – mi fizetjük!

Ti pedig – előre!

KAR:

Igazság őrei, –

vagy ördög tőrei

e papok és vének?!

Dupla zsoldot kaptok,

azért hazudoztok,

nyomorult vitézek?!

Ömlött a tagadás

városon, falun át.

Tenger lett belőle.

De egyszer jön az Úr!

Mindenki térdre hull.

Nem remegtek Tőle?

ASSZONYOK:

Törékeny asszonyok,

csendes tanítványok:

menjünk csak előre!

Jézusnak szolgálni

és Őt visszavárni –

ne irtózzunk Tőle!

MINDNYÁJAN: 

Dicsérünk, Jézusunk!

Feltámadt Krisztusunk,

kit angyalok áldnak,

hozd el újulását,

végső megváltását

ez egész világnak!

 

Győri József