FENYŐFA LEGENDÁJA
Amikor Jézus Krisztus a földön járt, bujdokolnia kellett üldözői
elől. Menekülése közben egy sűrű lombú fa alatt szeretett volna
meghúzódni, de az első fa ellenállt neki.
– Állj odább, mert ha nálam találnak, engem is elpusztítanak majd!
–
mondta neki, s ugyanezt mondták féltükben a többi fák is. Üldözői már
a nyomában voltak, amikor az Úr egy fenyőfához ért. Szegénynek alig
volt lombja, ám az ágak elrejtették Jézust, így megmenekült.
A teremtő Isten Fia ezért megáldotta a fenyőfát:
– Soha többé ne
hullajtsd el leveleidet! Akkor is virulj, amikor a többiek levél nélkül
sorvadoznak! Te légy a legdélcegebb és a legszívósabb minden társad
között, és élj meg mindenütt a világon! Légy az emberek öröme és
ahelyett, hogy eltüzelnének, születésem emlékére rajtad gyújtsanak szent
karácsonyi gyertyát!
Régen almát, diót tettek a karácsonyfára. A
mai színes gömbök a paradicsomi fa almájának a jelképei.
A csillogó
szalagok, girlandok a paradicsomi fára tekeredő kígyóra emlékeztetnek.
A
csillagszóró a földi mulandóságot, a gyertyák az emberek világosságát, a
betlehemi Jézus Krisztus születését idézik.
Kommentáld!