Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félretett pénz elhozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutassa az új „álomautót". Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált parkolóhelyet: rükvercbe kapcsolt, és nagy lendülettel tolatni kezdett, amikor hallotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg, s ezzel máris megsérült kocsiján a gyönyörű fényezés.

A férfi - önmagából kikelve - így kezdett el üvöltözni:

„Normális vagy, te kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!"

„Bácsi, kérem, ne haragudjon!" - kérlelte a fiú.

A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte, mi történik körülötte. A fiúcska így folytatta:

„Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább."

Ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek fekszik a földön.

„Ő a testvérem. Egyedül előrement a tolószékkel, de túl gyorsan gurult, és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögött. Muszáj voltam megdobni, hogy megállítsam."

Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a tolókocsiba.

Az eset után a kocsin soha nem csináltatta meg a fényezést. Az megmaradt emlékeztetőnek: hogyha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk.

Jézus halk, szelíd hangon szól a mi szívünkhöz és lelkünkhöz. Néha nincs időnk meghallani, vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk Őrá. Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az életünkben, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az, amit éppen véghez akarunk vinni, stb.

Ez a te döntésed: figyelsz a halk, szelíd hangra, vagy megvárod, míg megdobnak kővel?

„Ne beszélj elhamarkodottan, ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat... " (Préd. 5.1)

„Lehet bőven arany és gyöngy, de legdrágább kincs az okosan beszélő száj. " (Péld. 20.15)

„„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." " (Mt. 6.19-21) 

„Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra, " (Zsid. 3.1)