„Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz!

Zsolt 55,23

Miért van az, hogy néha magammal a legnehezebb őszintének lennem?

Általában derűs, optimista ember vagyok. Félig telinek szeretem látni az életet. A jót szoktam keresni a körülményekben, az emberekben.

Szerintem ez a hozzáállás jó tulajdonságnak számít.

Ám néha az üveget félig üresnek látom. Néha meg kell látnom a kevésbé jót a körülményekben. Olykor el kell ismernem a kevésbé jó meglétét az emberekben.

Nem akarok időzni felette, nem szeretnék negatívvá válni. De meg kell engednem magamnak az őszinteség szabadságát. Az őszinte gondolatok, érzések, és fájdalom feldolgozását.

Máskülönben mélyen legbelül görcsbe rándulok. És a külső mosolyom nem nem tükrözi a bensőmben lévő víznyelőt, mely magába szippant.

Egyedül én vagyok olyan bolond, akinek ez gondot okoz? Nem hiszem. Meggyőződésem, hogy nagyon sokan vannak körülöttem, akik arcukon mosollyal járkálnak, de lelkükben ott a lyuk, ami beszippanthatja őket.

Álmodtad már, hogy esni kezdesz, zuhansz lefelé, egyre mélyebbre és mélyebbre, majd hirtelen felébredsz, mielőtt földet érnél?

Kislány koromban, amikor barátnőm és én úton a hinta és a libikóka között megosztottuk egymással játszótéri bölcsességeinket, elmondtam neki, hogy volt egy ilyen zuhanós álmom. Nem először, sokszor. Suttogva válaszolt: „Tudod, az a jó, hogy felébredsz, mielőtt földet érnél. Mert különben meghalnál.”

Akkor és ott megfogadtam, hogy sosem fogok eddig eljutni. Mindig vigyázni fogok álmodás közben.

Elég kimerítő így aludni.

És kimerítő így élni is. Kerülve a földre érést, a szembesülést a valósággal. Nem ismerni el, hogy néha az emberek és az élet igenis nagyon elkeserítő lehet.

Azonban a víznyelőnek van alja is. És néha bizony földet érünk. Néha nem tudunk időben felébredni.

Ez a nyersen őszinte felismerés az emberekről és az eseményekről kiábrándító lehet, átélhetjük egy visszalépésként is lelki utunkon, én mégis azt hiszem, hogy más megvilágításból kell megközelítenünk az eseményeket.

Minden ilyen esetet tekinthetünk növekedési alkalomnak az Úrra való hagyatkozásban. Fogadjuk el örömmel a lehetőséget, ami alapigénk szerint a miénk: vigyük az Úr elé az érzéseinket, és kérjünk Tőle segítséget.

Azt mondja az 55. zsoltár 23. verse:„Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz!"

Így hát szaván fogtam az Urat. Imádkozás közben beszámoltam az érzéseimről egy aktuális helyzettel kapcsolatban.

Uram, belém szúrt. Érzem a szúrást. Ahogy bánt velem, az helytelen. Amit mondott, az nagyon fájt. Segíts, kérlek!

Mialatt imádkoztam, és őszintén beszéltem Istennek az érzéseimről, azt az indítást kaptam, hogy ne csak Neki mondjam el, hanem az illetőnek is, aki megbántott. Isten arra késztetett, hogy érjek földet, vállaljam be, amit mindig olyan nagyon igyekeztem elkerülni.

Leültem az illetővel. Őszinte voltam. Magamhoz és hozzá. Elértem a földet, és örülök neki, mert a bensőmben lévő víznyelő szája zsugorodni kezdett.

És tudjátok mi a legjobb az egészben? Nem haltam meg!

Drága Uram, köszönöm, hogy törődsz életem minden apró részletével. Ámulatba ejt, ahogy átveszed magadra a terheimet. Hála és dicséret Neked, Uram! Jézus nevében, Ámen.

Elcsendesedésedkor gondold át:

Szoktál mosolyt magadra erőltetni akkor, amikor legbelül korántsem vagy boldog?

Hozd az érzelmeidet és terheidet az Úrhoz. Kérj Tőle személyes vezetést és szabadságot, amint átadod Neki az irányítást az adott szituációban.

Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.

(Ézsaiás 41:10)

Lysa TerKeurst: Hitting the Bottom Encouragement for today,  www.proverbs31.org, fordítás:http://eszmelkedesek.blogspot.hu/