Isten hat nap alatt teremtette meg a Földünkön az életet.
A hetediken megpihent, és megszentelte azt.
Nem
pihenéssel kezdte a hét első napját, hanem munkával. Nem a harmadik
vagy a negyedik, hanem a hetedik napon pihent meg. Ahogy a sírban is
szombaton pihent.
Valaki azt mondta nekem, „Hát nem mindegy, hogy szombat vagy vasárnap? A lényeg a pihenés! Nem?”
Hát, nem! Én például 11-én születtem. Nem 6-án. Nem örülnék, ha rám erőltetnék, hogy 6-án ünnepeljem a születésnapomat.
És
hát a szombattal kapcsolatban nem is csupán a pihenés a lényeg. Az is,
mert nem dolgozunk ezen a napon. De a lényeg a teremtésről és a
Teremtőről való megemlékezés. Olvasd csak el a tízparancsolat 4.
parancsolatát!
„Emlékezzél
meg arról, hogy a szombat napját megszenteld! Hat napon dolgozzál, és
végezd minden munkádat! A hetedik napon azonban az Úrnak, a te
Istenednek szombatja van; semmiféle munkát se végezz azon se te, se a
fiad, se a lányod, se a rabszolgád, se a szolgálód, se az állatod, se a
jövevény, aki a kapuidon belül van! Hat nap alatt alkotta ugyanis az Úr
az eget és a Földet, a tengert, és mindazt, ami abban van, a hetedik
napon azonban megpihent, azért áldotta meg az Úr a szombat napját, és
azért szentelte meg.”
(Káldi Neovulgáta, katolikus fordítás)
Gondolkodj ez ezen!
Kommentáld!