Gellért-hegy
A Gellért-hegy (német nevén: Blocksberg) Budapest I. és XI. kerületében a Duna jobb partján álló, 235 m magas kiemelkedés. A Dunára néző meredek sziklafala és a tetejéről nyíló pesti panoráma lenyűgöző látvány. Budapest ékkövének is szokták nevezni. 1987 óta a világörökség része.
Földrajzi névként (domborzati név) kötőjellel írják: Gellért-hegy, városrészként pedig – más városrészek nevéhez hasonlóan – egybe: Gellérthegy.
Ha nem lehet eldönteni, melyik jelentésében szerepel, vagy ha mindkét
értelmezés egyaránt lehetséges, hagyományosan az egybeírást alkalmazzák (OH. 197. o.). Megközelítése autóbusszal (27-es busz) vagy gyalog lehetséges.
Fekvése
A Budai-hegységhez tartozó Gellért-hegy nagyrészt Budapest XI. kerületében található, kisebb északi része az I. kerülethez tartozik. Keleti oldalról a Duna, délnyugatról a Sas-hegy, északnyugatról a Naphegy, északról pedig a Várhegy határolja. Északkeleti végénél az Erzsébet híd, délkeleti végénél a Szabadság híd található.
A városrész határai
A városrészt északon a XII. kerület, Krisztinaváros és a Tabán, keleten a Duna, délen Szentimreváros és Kelenföld, nyugaton pedig Sashegy városrész határolja. Pontos határai: Hegyalja út a Budaörsi úttól – Sánc utca – Orom utca – a Citadella
északi sétányához futó sétaút – Citadella sétány – az emlékműtől délnek
futó sétaút – Verejték utca – Kelenhegyi út – Mányoki út – Ménesi út –
Alsóhegyi út – Villányi út – Budaörsi út a Hegyalja útig.
Kialakulása
A 139 méterrel a Duna fölé magasodó dolomit sziklatömb a Dél-Budán húzódó lánc egyik tagja (ide tartozik például a Sas-hegy, és a Törökugrató is), amelynek anyaga a felső triászban képződött ún. fődolomit, de hegyei később, a pleisztocén során emelkedtek ki, és töredeztek össze az itteni tektonikus törésvonal mentén. Ezen töréseknek köszönhetik létüket a budai hőforrások is.
A Gellért-hegy barlangjai a törések és a melegvizes kioldódás
segítségével jöttek létre. Talán a leghíresebb a részben mesterségesen
tovább bővített Szent Iván-barlang, amely ma a pálos rend kápolnájának ad otthont.
Története
Kelták
Régészeti leletek tanúbizonysága szerint már a kelták is települést
létesítettek a hegy magasabb részein és északi lejtőin. A régészek
valószínűnek tartják, hogy ezt a sánccal megerősített várost és a
környező területeket az eraviszkusz törzs lakta. A meredek sziklafal könnyen védhetővé tette a települést. A hely értékét csak növelte a Duna
itt összekeskenyedő szakasza, amely a folyami rév, átkelőhely
létesítését tette lehetővé. A legjelentősebb kereskedelmi utak is ezen
az átkelőn haladtak át.
A lejtőkön kialakított teraszokon a házak mellett bronzöntő- és
fazekasműhelyeket is építettek a hozzájuk tartozó edényégető
kemencékkel. A feltárt házak némelyikében kézimalmokat, sütőkemencéket
és agyagból tapasztott tűzhelyeket is találtak a régészek.
A római hódítás következtében az itt élőket az 1. században az esetleges felkeléseket megelőzendő letelepítették a jól védhető hegyről. Belőlük hozták létre a civitas Eraviscorum közigazgatási egységét. Később az aquincumi
polgárváros területéhez tartoztak. A gazdasági fejlődéshez az
eraviszkuszok főként fejlett fazekasiparukkal járultak hozzá, amely
kezdetben a kelta formákat ötvözte a római ízléssel, de a későbbiekben,
alkalmazkodva a légiótábor igényeihez és a divat változásaihoz,
elvesztette az ősi formákat.
Árpád-kor
Az Árpád-korban a hegynek Pesti-hegy, illetve Kelen-hegy volt a neve. A „kemence” jelentésű, szláv eredetű pest
szó valószínűleg a hegy belsejében található barlangot és hővizes
tavat, egyesek szerint az itt lévő mészégető kemencéket jelentette.
Innen kapta nevét a szemközt, a Duna túloldalán kialakuló Pest városa is.
A legenda szerint 1046-ban a hegy sziklás dunai oldaláról lökték a mélybe (egyes források szerint hordóban, mások szerint talyigán) a Vata-féle pogánylázadás résztvevői a hittérítő Gellért püspököt. Bár a legenda valóságtartalma megkérdőjelezhető, a 15. századtól kezdik a hegyet Szent Gellért-hegynek (Mons Sancti Gerhardi) [1] nevezni. Más felfogás szerint nem pogány magyarok, hanem a méltatlan Szent-István-unoka, a velencei dózse fia, a letett Orseolo Péter király
magyar főnemesi ellenfelei végeztek a velencei bencés térítőpüspökkel,
mert olaszként potenciális árulónak tartották. Gellért tehát nem
kereszténysége (hitvallósága), hanem nemzetisége miatt veszett el. II. Lajos király a Gellért-hegy alatti táborból indult katonáival a mohácsi csatatérre.
16. század
A török hódoltság idején a hegytetőn álló kápolna helyére palánkvárat építettek. A törökök a hegy lábánál fürdőket
építettek, amelyek az itt feltörő hőforrásokból nyerték a vizet. A
Gellért-hegy elnevezés csak a tizenötödik században vált általánossá. A
Budát közel másfél évszázadig (1541 és 1686 között) a kezükben tartó
törökök a szentként tisztelt és a hegy tetején eltemetett Gürz Eliász
muzulmán papról Gürz Eliász dombjának nevezték-[2][3]Evlija Cselebi 1660-1664-es magyarországi utazásairól írt művében ez áll: "A budai vámfelügyelő elbeszélése szerint Gül-baba dombjától, a Közép-hegyektől és Muhabad dombjaitól (mai Szabadság-hegy) egész a Gürz-Eliász hegyig és Kile ovaszi (ma Kelenföld) dombjaiig menve, onnan pedig egész Ó-Budáig széltében és hosszában három órányi helyen 7000 szőllőkert van."
17–18. század
A 17. században a hegy gyakran szerepel a hazai boszorkányperekben,
mint a boszorkánytáncok, boszorkánygyűlések helyszíne. Még a más
vidékeken tapasztalt boszorkányjárást is „szentgellértre való járásnak”
nevezték el.
19. század
József nádor kezdeményezésére a hajdani palánkvár helyén 1813 és 1815 között felépítették a Nagyszombatról Budára költözött egyetem csillagvizsgálóját, amely 1849-ben, Buda ostromakor megsemmisült.
1847-ben a budai közgyűlés, Döbrentei Gábor javaslatára a hegynek a Kelen-bérc nevet adta, "hivatalosan" ma is ez a hegy neve.[2]
1851-ben Haynau felépíttette a Citadellát. A kiegyezés után a citadella erődjellege fokozatosan megszűnt.
Addig a hegy oldalát szőlő borította, a terület a híres budai borvidék részét alkotta. A 19. század végén azonban a filoxéra következtében a szőlő itt is teljesen kipusztult. A használatlanná vált hegyoldalakat ekkor kezdték el beépíteni.
A 20. századtól napjainkig
Az 1920-as években kezdték parkosítani a hegy lejtőit és sétányokat építettek. A déli oldalon található a Szent István barlang, melyben 1926-ban a franciaországi Lourdes-i barlang mintájára sziklakápolnát alakítottak ki. A Szent Gellért-sziklatemplomot az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek, a Pálos rendnek adományozták. A bejárata feletti sziklaoromra 1936-ban állítottak kivilágított fakeresztet. Ezt a Rákosi-rendszer idején, 1951-ben ledöntötték, a templomot bezáratták és befalaztatták.
1989-ben, a rendszerváltás után a kegyhelyet visszakapta a pálos rend. A templomot elbarikádozó betonfalat 1992-ben bontották le. Ekkor már felmerült a ledöntött kereszt visszaállításának gondolata. Az új keresztet Pomsár András építész tervezte, felállítására 2001-ben került sor.
A délnyugati lankákon elterülő Jubileumi park 1965-ben, a kommunista felszabadulás huszadik évfordulójára készült el. (Átadása óta a játszóteret és a virágágyásokat leszámítva nem volt felújítva.)
Állat- és növényvilága
A Gellért-hegy ma a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz
tartozik. A környezet már rég nem a természetes, de egyes – főleg a
nehezen hozzáférhető – helyeken megmaradtak az eredeti élővilág egyes
képviselői. Ilyenek például a kőris- és hársfák, a karsztbokorerdők és a
gyertyános-tölgyesek. A meredek, sziklás keleti részeken még fennmaradt
a dolomitsziklagyep, a csikófark (Ephedra distachya), és a Magyarországon csak itt élő sárgás habszegfű.
Látnivalók, turizmus
Galéria
-
A Gellért-hegy a Dunáról nézve
-
A Gellért-hegy előtérben a Lánc- és az Erzsébet híddal
-
-
Szent István király szobra a Sziklakápolnánál
-
-
-
A Gellért-hegy térképe az 1884-es Budapest-térképen
Források
- ↑ Kelen-hegy, Blocksberg, a boszorkányok hegye
- ^ a b Szülőföldünk, Budapest, Tankönyvkiadó, 1975.
- ↑ Történetek a Gellért-hegy viharos századaiból
- ↑ István, a szobor: másfél száz változat - HVG
- ↑ Haviszobor: a helyreállított Filozófiai Kert (Fővárosi blog, 2010.
Kommentáld!