„Márpedig mi Krisztus gondolatai, szándékai és gondolkozásmódja szerint gondolkozunk." (1 Korinthus 2:16)

Elértem a megbeszélt találkozóhelyre a repülőtéren, ahova megbeszéltük a barátnőmmel, hogy értem jön. Nyugodt voltam, és arra gondoltam, milyen jót fogunk beszélgetni.

Meglepetésemre, nem volt ott. Fura volt, mert ő az a fajta személy, aki soha sehonnan nem késik el. Három perc sem telt el, amikor azon kaptam magam, hogy aggódom és ideges vagyok. Mi történt vele? Balesetet szenvedett? Megfeledkezett rólam? Három röpke perc leforgása alatt a teljes nyugalomtól eljutottam a pánikhangulatig, miközben semmi sem változott – az elmémet kivéve. Előkaptam a mobilomat, és amikor elkezdtem beütni a számokat, a barátnőm rám dudált. Az elmém ismét megnyugodott, és örömmel telt meg. Milyen pillanatok alatt megváltoznak az érzelmek!

Az elmém gyorsan megváltozott, amikor a körülményeim megváltoztak. Olykor könnyű meghallani Isten hangját... és hinni. Máskor pedig, az aggodalom tör utat magának az elmémben. A Biblia azt mondja, hogy hit által járjunk és ne látás szerint, de azon a napon ott a repülőtéren, egyértelműen az vezetett, amit láttam. Amikor aggódunk, akkor nem járunk hitben, és nem bízunk Istenben.

Sokáig kritikus, gyanakvó és ítélkező elmével bírtam. Ez normálisnak tűnhet a nem hívők számára, de én keresztény voltam. Évekig ugyanaz a gondolkodásmód vezérelt – ezt ismertem, ez volt számomra a természetes, ilyen voltam. Nem voltam tudatában, hogy a helytelen gondolkodásmód okozta a problémáimat, és mivel senki sem mondta, nem tudtam, hogy ezen kell változtatnom. Senki sem tanított engem a helyes gondolkodásmódra.

Isten egy új gondolkodásmódot, és egy új életmódot kínál nekünk. Arra hívott el, hogy újítsuk meg az elménket (Róma 12:2).

Legtöbbünk számára ez egy folyamat, ami nem megy egyik napról a másikra.

Egy nap az 1 Korinthus 2:16-ot olvastam, ahol Pál írja, hogy mi Krisztus elméjével rendelkezünk.

Mit érthetett ez alatt?

Napokig elmélkedtem ezen a versen. Arra jutottam, hogy az, hogy Krisztus értelme van bennünk, még nem jelenti azt, hogy soha nem követünk el bűnöket, vagy hogy tökéletesek lennénk.

Hanem, azt jelenti, hogy elkezdünk úgy gondolkodni, mint Krisztus. Ha az Ő elméjével bírunk, akkor azokon gondolkodunk, amik jók tiszteletre- és szeretetreméltók.

Az 1 Korinthus 2:14-ben Pál ezt írja: „Akiben csak a régi, emberi természet él, az nem tudja felfogni az Isten Szellemétől származó dolgokat. Számára mindez csak bolondság. Egyszerűen képtelen megérteni..."

Ó igen, pontosan így működik.

Emlékeztetnünk kell magunkat, hogy Krisztus elméjével, azaz gondolkodásmódjával rendelkezünk – megvan a képességünk, hogy szeretetteljes gondolatokat gondoljunk, és győzedelmeskedjünk az ellenség támadásaival szemben.ÁMEN