"Testvérünkért bűnhődünk, mert láttuk az ő nyomorúságát, de nem hallgattunk rá"


A keresztség szentsége az első és legszükségesebb szentség, amely az eredeti bűntől és a keresztség előtt elkövetett minden más bűntől megtisztítja és megszenteli az embert, az Atya gyermekévé, a Fiú testvérévé és a Szentlélek templomává teszi az embert.

Ez a keresztség szentségéről szóló alapvető tanítás. Régen, Jézus előtt volt más fajta keresztség : Keresztelő Jánosé, amely csupán annak a jelzése volt, hogy elhiszem a Messiás jelenlétét a földön, és a kedvéért bűnbánatot tartok. Ezt ő maga is elmagyarázta:

„Én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek”. (Jn 1,26)

Másutt ezt olvassuk:

„János így szólt mindnyájukhoz: Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani . Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket”. (Lk 3,16)

Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam

Július 6: Goretti Szent Mária szűz és vértanú

Szegény parasztcsaládban született 1890-ben, Rómától délre, Corinaldóban (Ancona tartomány). Apjuk korán meghalt maláriában. Nettunó közelében, Ferriere di Conca-ban édesanyjának Máriával együtt kellett ellátnia a földet és a háztartást. Amíg a nagyobbak a földön dolgoztak, Mária az kisebbeket gondozta és főzött. Volt egy bérlőtársuk is a szomszédban, egy özvegyember és fia, Alessandro, nekik is Mária főzött. A fiúnak tetszett Mária, szeretett volna vele szórakozni, azonban közeledése eredménytelen volt. A kislány többre becsülte a tisztaság erényét.

Mária mélyen vallásos életet élt, rendszeresen imádkozta az szentolvasót, tizenkét évesen volt elsőáldozó. Alig győzte a vasárnapot kivárni, hogy újra áldozhasson. Mindig engedelmes volt, ha megszidták nem mentegetődzött, nem duzzogott. Minden apróságnak örült, mindenért hálás volt. Szerény volt, sohasem hazudott. A fiú zaklatását nem merte elmondani édesanyjának, hogy ne terhelje, meg aztán a fiú meg is fenyegette, megöli, ha el meri árulni őt. Inkább még többet imádkozott az Égi Anyához erőért. 

Így érkezett el 1902. július 5-e, ez a végzetes szombat, amikor Mária megint egyedül maradt Alessandróval. A fiú a szobájába akarta csalogatni a leányt, amikor azonban megint sikertelen maradt csábítása, erőszakkal cipelte be. A kislány szüzessége védelmében keményen ellenállt, kiabált, védekezett. A felbőszült fiú ekkor felkapott egy kést, és 18 szúrással, vágással sebesítette meg a szerencsétlen gyermeket. 

Az elősiető szomszédok segítségével kórházba került Mária, kétórás műtéttel próbálták megmenteni, hasztalan. Másnapra meghalt. Halála előtt megbocsátott gyilkosának, mint Jézus is megbocsátott a bűnbánó latornak, és megáldozott. 

A fiút 30 évi kényszermunkára ítélték. Pár év után Goretti Mária megjelent neki, ettől kezdve a gyilkos megváltozott, megtért. Szabadulása után Mária édesanyjától is bocsánatot kért, együtt áldoztak az éjféli misén. 

Goretti Máriát 1947-ben boldoggá, majd 1950. június 24-én szentté avatták. A hatalmas tömeg miatt először történt, hogy a Szent Péter téren kellett az ünnepséget megtartani. Az eseményeken jelen volt a kislány édesanyja is, gyilkosa is, ami szintén egyedülálló volt az egyháztörténelemben.