GÜL BABA  "A RÓZSÁK ATYJA"

I. Szulejmán szultán – Szapolyai János király halálát (1540) követően 1541. augusztus 29-én (a Mohácsi csata 15. évfordulóján) elfoglalta Buda várát, hogy az ne kerüljön a másik magyar király, I. Habsburg Ferdinánd csapatai kezére. Jóllehet már 1526-ban és 1529-ben is bevonult Budára, de akkor még nem foglalta azt el.  

A szultán a bektasi rend tagjait bízta meg, hogy a városhoz közel alapítsanak egy iszlám vallási központot. A bektasi rend tagjai szerzetesek, dervisek voltak. Vezetőjük Gül Baba volt, aki szent és leginkább békés természetéről, verseiről és természetszeretetéről volt ismert. A legenda szerint turbánján mindig viselt egy rózsaszálat. 

Gül Baba valóban „rózsa apó” volt, de nem földi rózsa, nem a múlandó virág kedvelője, hanem a jelen dervis rendjének, kolostorának legszebb rózsája, aki dervis fövegén a házfőnöki gült viselte. Neve tehát valószínűleg felnőttkorban felvett név, amelyet rendtársaitól és tisztelőitől kapott. Beceneve: „A rózsák atyja” volt.

Gül Baba személyét valójában az ismeretlenség és a titokzatosság fátyla fedi.    Türbéje és sírkápolnája Budapesten, a Rózsadombon a Mecset utcában található.   Gül Baba nevével kapcsolatban is többféle olvasat és jelentés látott napvilágot. A török iratokban k és l betűkkel jegyezték le. Az arab írásokban nem jelölik a mássalhangzókat, a szónak számos olvasata is van. Szótárainkban található jelentései, pl.: virág, leginkább rózsát jelent, de levezethető a gülnek (nevetni) igéből is.

Olvasható kelnek, ami sömört, sivár, kopasz, illetve külnek, ami hamut, romot, pusztulást jelent, illetve igei jelentése elpusztít.   Halálával kapcsolatban több feltevés is megfogalmazódott. Az egyik szerint halálának oka idős kora volt.

A török változat kicsit hősiesebb, nevezetesen a vár elfoglalása során a szent életű dervis megsérült és sebeibe halt bele a templomban, s mint igazhitű muszlim megkapta Allahtól a legszebb halál lehetőségét. Holttestét a mostani türbekerten belül helyezték örök nyugalomra.