A leány
életében először minden olyan érdekes volt, de azután minden
szertefoszlott, és nem maradt más, mint a nyomorúság. Végül is Chicago
alvilágában kötött ki. Zajos mulatságokat csapott barátaival és
barátnőivel, szíve mélyén azonban ott volt az elveszett otthon utáni
vágy.
Anyja
egész éven át várt gyermekére. Szívesen utána ment volna, hogy
megkeresse, de hol? A szeretet találékony. Levelet írt. De hová?
Leányának címét a bűnügyi rendőség sem tudta már évek óta felfedezni.
Csináltatott magáról egy csomó fényképet, úgy, ahogy volt, a
szomorúságtól megöregedve; a képeket papírlapra ragasztotta, és minden
egyes papírra felírta:
Gyere haza, Anyád vár!
A képeket azután elvitte azokra a szórakozóhelyekre, ahova a chicagói alvilág járt, és engedélyt kért, hogy a falra akaszthassa. Vajon ér ez valamit? Elolvassa a lánya? És ha igen, hallgat rá?
Sötét éjszaka volt. Az egyik bárban
valami nótát játszott a zenekar. Fiatal nő imbolygott a bárpult felé a
bűnbarlangon végig. Lelke üres volt, élete elrontva. Hirtelen megállt,
mint akit villám sújtott végig.
A falon egy idős asszony képét látta....
Szívszaggató sikoltás hallatszott: Anyám !
Egy órával később otthon volt.
Csupán négy szó : nem sok !
De ebben a négy szóban benne van annak a levélnek a tartalma is , amit Isten küld Neked.
Gyere haza !
Valaki aki nagyon szeret, vár Rád !
Isten is így vár rád! Ha megfáradtál, eltévedtél akkor ne feledd: Ő mindig vár Reád!
Kommentáld!