Gyógy- és fűszernövények jelentősége

Amikor a majmok az őserdőben megbetegszenek, ösztönösen bizonyos növényeket esznek.

Papok, orvosok és mágusok

A „gyógyító emberek” minden kultúrában és vallásban növényeket és növényi eredetű szereket használtak gyógyításra az ember javára. Nyilvánvaló, hogy a vallás, gyógyító művészet és mágia ugyanazon kultúrtörténeti gyökérből fakad. A súlyos beteg azért remél ma is csodát, amely számára a tudományos orvoslás lehetőségein túl is gyógyulást hozhat. Ezért ismeretes a mai napig éppen a gyógynövényekkel való gyógyítás terén egyidejűleg tudományosan megmagyarázható és kétes hatás. Manapság abban látjuk a gyógynövények hatását, hogy az immunrendszert és a vegetatív idegrendszert kedvezően befolyásolják. Ez természetesen nem megy máról holnapra, a gyógynövények használata bizonyos türelmet és fegyelmet kíván. Olykor a betegnek más receptet kell kipróbálni, ha öngyógyító erői az első kísérletre nem jöttek működésbe.

A fűszerezés művészetének elterjedése

A fűszerezés emberemlékezet óta túlmutat ízfokozó hatásán. Jó közérzetet és örömöt köszönhetünk fűszereinknek. Előfordult már, hogy egy jól fűszerezett étel a csüggedt emberre új életörömöt öntött. A mediterrán országok gazdag fűszerválasztékát ma is megcsodáljuk. A germánok szerény lóbab, lencse, borsótermő kertjében már igazolhatóan ott volt a kömény, mint fűszernövény. A rómaiak időszámításunk kezdetén a korianderrel, kaporral és kakukkfűvel új ízeket honosítottak meg. A fokhagyma is akkor indult a közép-európai kertek meghódítására, ami sajnos mindmáig nem igazán sikerült neki.

A kolostorok és a császár

A mintegy ezer évig tartó középkorban két dolog adott döntő lökést a fűszerezés művészetének és a gyógynövények használatának.

Az egyik kezdeményezés a kolostorokból jött, miután Nursiai Szent Benedek híres jelszavával „Ora et labora” (Imádkozzál és dolgozzál) megalapította a kolostori kertészetet. A szerzetesek tapasztalatán alapuló sok orvosi tanácsot ma is komolyan vesszük. Itt kell megemlékeznünk Hildegard apátnőről és misztikusról.

A második fontos lökést Nagy Károly (742-814) császár adta. Ritka az az uralkodó, akinek szívügye, hogy alattvalói salátát, sárgarépát, metélőhagymát és almát termesszenek kertjükben. A Nagy Károly által kiadott Capitulare de Villis híres, földtulajdont szabályozó rendelet irányelveket ad ahhoz, hogy mit kell a kertben termeszteni.

A mai közép-európai kertek növényeinek mintegy egyharmada ebben az időben honosodott meg. A 73 féle lágyszárú dísz és zöldségnövény között, amelyeket a Capitulare termesztésre kötelezővé tesz, vagy legalábbis ajánl, csaknem 50 gyógy és fűszernövény található.

Illatokat a jó közérzetért

A középkor óta termesztett növények közül sok nagyon erős illatot áraszt, mivel hajdan az illatoknak és szagoknak nagyobb szerepe volt az ember életében, mint ma. Kétség nem fér ahhoz, a betegségek nagy részét a „rossz és mérgező levegő okozza”, így mi sem természetesebb, hogy a betegségeket kellemes illatokkal igyekeztek kezelni és gyógyítani.
A kamillával, borsosmenta-olajjal vagy a zsályával való gőzölés hagyománya ebből a meggyőződésből fakad. Jelenleg francia természetgyógyászok és kémikusok intenzíven kutatják a gyógynövények lelki és testi hatásait. A gyakorlatban az úgynevezett arama-terápia használja fel ezeket az ismereteket.

Megjegyzendő még, hogy már a középkorban használták a növényi olajokat kártevők irtására. Nemcsak néhány levéltetűre vagy csigára kell gondolnunk, amelyek manapság a kertben gondot okozhatnak, hanem elsősorban a ruhában, az ágyban, éléskamrában, sőt az emberi testben garázdálkodó bolhákra, tetvekre, poloskákra, stb. A modern ökokertész szívesen alkalmaz növényi szereket: gyógynövényekből forrázatot, zöldtrágyalevet és talajtakarót készít belőlük. A középkorban, a kertekben minden gyógy és fűszernövény megtalálható volt, amelyek a mai kertekben sajnos hiányosan fordulnak elő.

Az újkor kevés újat hozott

Az újkor kezdetét Amerika felfedezésétől számítjuk. A felfedezőknek köszönhetően zöldségek és pompás dísznövények sokasága vált ismertté, de új fűszer vagy gyógynövényt alig sikerült meghonosítani, és ha igen, akkor sem öngyógyításra valót. Példaként szolgáljon a kasvirág. Sokan használják meghűléses fertőzés esetén az immunrendszerre kifejtett hatása miatt. A kertekben azonban kizárólag, mint dísznövényt termesztik.

Ma ismét nagyra értékelik a fűszer és gyógynövényeket, használjuk ki ennek az előnyeit. 

 ( forrás:Szerző: Sulyok Józsefné )