Bazsalikom (Ocimum basilicum)

Hol él: Eredeti hazája India, a melegebb vidékeket kedveli, világszerte termesztett növény manapság.

Küllemi leírás: fűszeres illatú, tojásdad levelű növény. A levelek kihegyezett csúcsúak, ép szélűek, néha elszíneződnek. Virágzata laza álfüzér, virágai fehér, sárgás, esetleg pirosas színűek.

Milyen drog készül belőle: a szár virágos, leveles, felső része képezi a drogot.

Mit tartalmaz: illóolajában metilkavikol, linalool, eugenol, cineol, ocimen található, valamint tartalmaz még flavonoidokat, cseranyagokat.

A bazsalikom jellegzetes, illóolaj-tartalmú fűszernövény. Az illóolaj a föld feletti hajtásokban halmozódik fel 0,5-1,5% körüli mennyiségben. Az illóolaj összetétele szerint a drog és fűszerkereskedelem két fő típust különböztet meg. Az európai bazsalikomra, amelyhez a hazai termesztésű, középnagy levelű változat is tartozik, 50-55% metilkavikol és 40-45% linalooltartalom a jellemző. Az afrikai típus illóolaja nagyobbrészt 55-70% metilkavikolból és 30-45% kámforból áll.

Sok ásványi anyagot tartalmaz: kálium, mangán, réz és magnézium van benne. A kálium fontos szerepet kap a szervezet sejtjeinek és nedveinek karbantartásában, rendben tartja a vérnyomást és a szívműködést.

A levele gazdag vasforrás, 100 g bazsalikom 3,17 mg-ot tartalmaz (ez kb. 26%-a a javasolt napi mennyiségnek).

Mire alkalmazható? 
Belsőleg: emésztés- és étvágyserkentő, szélhajtó, a tejelválasztást is elősegítő hatású., de a népi gyógyászatban gyomor- és bélpanaszok, valamint a húgyutak megbetegedéseinek kezelésére és a garat gyulladásának enyhítésére, külsőleg toroköblögetőszerként is használatos.

A kerti bazsalikom leveléből készült forrázatot gyomorrontás és étvágytalanság esetén alkalmazzák. A felfúvódás és a bélgázképződés kiegészítő kezeléseként szélhajtónak használják. Összehúzó hatása enyhíti a garatgyulladás tüneteit. Külsőleg alkalmazott alkoholos kivonata a sebgyógyulást elősegítő kenőcsök egyik alapanyaga; sebekre, sérülésekre ajánlott.

Még mire alkalmazható? 
Mártások, pástétomok, saláták, paradicsom, hüvelyes zöldségek, szószok, pácok, sültek, darált húsok, halételek, kolbászáruk, növényi ecetek ízesítője. Jellegzetes, édeskés ízű. Az olasz konyha előszeretettel alkalmazza.

Életmódja, termesztése

Meleg, félárnyékos helyen érzi jól magát. Általában barna homoktalajokon, magról március-áprilisban langyos ágyba vetik, majd május elején 20–30 cm-es távolságra palántázzák. A virágzó növényt vágják, szárítják, majd a leveles hajtásokat lemorzsolják.

Cserépben, balkonládában, akár a konyhaablakban is nevelhetjük.

Júniustól szeptemberig virágzik, a nyár második felétől nyíló virágok mellett már érett mag is található.