Egy kis előzetes: A növényi részek kivonattá dolgozásaA növények begyűjtését követően a tisztítás következik, aminek a célja a rárakódott szennyeződések (por, növény- és rovarirtó-szerek, talajdarabok) eltávolítása.
A válogatást követően kerül sor az aprításra, főleg a vastag gyökerek, gyökértörzsek, kérgek esetében. A szárítás szerepe kettős: a begyűjtött növényi részek víztartalmának csökkentésével a nemkívánatos enzimműködés leállítása és a penészesedés folyamatának megakadályozása. Lényeges tehát, hogy a szárítást gyorsan és mégis kíméletesen kell végrehajtani. A szárított növényi rész további aprítása a kivonat-készítési folyamat záró lépése.4Gyógyszeres kivonatok - porrá lett gyógynövényA kivonatokat a szárazanyag tartalom növekedése szerint és állaguk alapján folyékony, félsűrű, sűrű és száraz kivonatokra oszthatjuk.
A kivonással előállított készítményeket minden esetben jól záró edényben, fénytől védve kell tartani, a száraz kivonatok esetében külön előírás a nedvességmegkötő anyag feletti vagy a leparaffinozott üvegben történő elhelyezés.
A gyógyszergyári gyakorlatban gyakran használt növényi kivonatok közül fontos megemlíteni a zöldes-barna színű, hashajtó hatású száraz aloé kivonatot, a barna színű, száraz belladonna kivonatot, a sötétbarna színű, folyékony édesgyökér kivonatot és az erősítő hatású, világosbarna színű száraz sztrichnosz kivonatot. A növényi kivonatok a magisztrális (gyógyszertári) gyógyszerkészítés nélkülözhetetlen alapanyagai.
Hogyan tovább? Növényekkel folyékonyan
A tinktúrák növényi részekből készített alkoholos vagy éteres-alkoholos híg kivonatok, melyekben a hatóanyag stabilitása korlátozott. A levegő oxigénje, a fény, a hőmérséklet változása egyaránt a hatóanyag módosulását idézheti elő, ezért elengedhetetlen az erős hatású alkotórészt tartalmazó tinktúrák hatóanyagtartalmának évenkénti ellenőrzése.
Számos "keserű" tinktúra nyer alkalmazást a gyógyászatban étvágyfokozó, emésztést elősegítő hatásának köszönhetően, melyekben a gyógynövények legtöbbször kombinációban szerepelnek, mint a vidrafű, ezerjófű, fehér ürömfű és narancshéj összetétel vagy a kínakéreg, tárnicsgyökér, narancshéj és fahéj együttese.
A macskagyökérből készített éteres vagy alkoholos valeriána tinktúra nyugtató hatású, alvászavarok és idegi kimerültség esetén alkalmazható. A ratanhia-gyökér tinktúráját összehúzó hatása miatt vízzel hígítva száj és toroköblítésre használják, eltartása során a készítmény színe sötétedik. Igen közkedvelt a szappangyökér, a kakukkfű és az ipekakuána (Cephaelis Ipecacuanha, hánytató gyökér, Brazíliában honos, trópusi örökzöld növény) tinktúra, melyeket legtöbbször hígított formában használnak légúti megbetegedésekben a köptető hatás fokozására.
Kommentáld!